詩篇 64

1 神よわがなげくときわが聲をききたまへ わが生命をまもりて仇のおそれより脱かれしめたまへ

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Halljad, Isten, hangomat panaszomban; ellenség rettentésétől óvd meg éltemet.

2 ねがはくは汝われをかくして惡をなすものの陰かなる謀略よりまぬかれしめ不義をおこなふものの喧嘩よりまぬかれしめ給へ

Rejts el engem a gonosztevők tanakodásától, csődülésétől a jogtalanság cselekvőinek:

3 かれらは劍のごとくおのが舌をとぎ その弓をはり矢をつがへるごとく苦言をはなち

a kik élesítotték, mint a kardot, nyelvüket, fe. szítotték nyilukat, a keserű szót,

4 隠れたるところにて全者を射んとす俄かにこれを射ておそるることなし

hogy meglőjék rejtekben a gáncstalant, hirtelen lövik meg s nem félnek.

5 また彼此にあしき企圖をはげまし共にはかりてひそかに羂をまうく 斯ていふ誰かわれらを見んと

Megerősödnek ők, a rossz dolgot elbeszélik, hogy tőröket rejtenek majd; azt mondják, ki látja őket?

6 かれらはさまざまの不義をたづねいだして云われらは懇ろにたづね終れりと おのおのの衷のおもひと心とはふかし

Jogtalanságokat fürkésznek ki: Elvégeztük a fürkészett fürkészést! A férfi belseje pedig és a szíve mélységes.

7 然はあれど神は矢にてかれらを射たまふべし かれらは俄かに傷をうけん

Meglőtte őket Isten, nyiltól hirtelen lettek a sebeik.

8 斯てかれらの舌は其身にさからふがゆゑに遂にかれらは蹟かん これを見るものみな逃れさるべし

Megejtette őket magukat a nyelvük: fejet csóválnak mind, a kik nézik.

9 もろもろの人はおそれん而して神のみわざをのべつたへ その作たまへることを考ふべし

S megfélemlettek az emberek mind; hirdetik az Isten cselekvését és művét szemlélik.

10 義者はヱホバをよろこびて之によりたのまん すべて心のなほきものは皆ほこることを得ん

Örülni fog az igaz az Orökkévalóban és menedéket talál benne, és dicsekszenek mind az egyenesszivüek.