詩篇 6

1 ヱホバよねがはくは忿恚をもて我をせめ烈しき怒をもて我をこらしめたまふなかれ

Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!

2 ヱホバよわれを憐みたまへ われ萎みおとろふなり ヱホバよ我を醫したまへ わが骨わななきふるふ

Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;

3 わが霊魂さへも甚くふるひわななく ヱホバよかくて幾何時をへたまふや

és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?

4 ヱホバよ歸りたまへ わがたましひを救ひたまへ なんぢの仁慈の故をもて我をたすけたまへ

Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!

5 そは死にありては汝をおもひいづることなし 陰府にありては誰かなんぢに感謝せん (Sheol h7585)

Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)

6 われ歎息にてつかれたり 我よなよな床をただよはせ涙をもてわが衾をひたせり

Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.

7 わが目うれへによりておとろへ もろもろの仇ゆゑに老ぬ

Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.

8 なんぢら邪曲をおこなふ者ことごとく我をはなれよ ヱホバはわが泣こゑをききたまひたり

Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.

9 ヱホバわが懇求をききたまへり ヱホバわが祈をうけたまはん

Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.

10 わがもろもろの仇ははぢて大におぢまどひ あわただしく恥てしりぞきぬ

Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!