詩篇 5

1 ヱホバよねがはくは我がことばに耳をかたむけ わが思にみこころを注たまへ

A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre.

2 わが王よわが神よ わが號呼のこゑをききたまへ われ汝にいのればなり

Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom.

3 ヱホバよ朝になんぢわが聲をききたまはん 我あしたになんぢの爲にそなへして俟望むべし

Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem.

4 なんぢは惡きことをよろこびたまふ神にあらず 惡人はなんぢの賓客たるを得ざるなり

Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz.

5 たかぶる者はなんぢの目前にたつをえず なんぢはすべて邪曲をおこなふものを憎みたまふ

Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit.

6 なんぢは虚偽をいふ者をほろぼしたまふ 血をながすものと詭計をなすものとは ヱホバ憎みたまふなり

Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló.

7 然どわれは豊かなる仁慈によりてなんぢの家にいらん われ汝をおそれつつ聖宮にむかひて拝まん

De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben.

8 ヱホバよ願くはわが仇のゆゑになんぢの義をもて我をみちびき なんぢの途をわが前になほくしたまへ

Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat!

9 かれらの口には眞實なく その衷はよこしま その喉はあばける墓 その舌はへつらひをいへばなり

Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik.

10 神よねがはくはかれらを刑なひ その謀略によりてみづから仆れしめ その愆のおほきによりて之をおひいだしたまへ かれらは汝にそむきたればなり

Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad.

11 されど凡てなんぢに依賴む者をよろこばせ永遠によろこびよばはらせたまへ なんぢ斯る人をまもりたまふなり 名をいつくしむ者にもなんぢによりて歓喜をえしめたまへ

S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik.

12 ヱホバよなんぢに義者にさいはひし盾のごとく恩惠をもて之をかこみたまはん

Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.