Zsoltárok 88
1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
The song of salm, to the sones of Chore, to victorie on Mahalat, for to answere, the lernyng of Heman Ezraite. Lord God of myn helthe; Y criede in dai and nyyt bifore thee.
2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mi preier entre bifore thi siyt; bowe doun thin eere to my preier.
For my soule is fillid with yuels; and my lijf neiyede to helle. (Sheol h7585)
4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
I am gessid with hem that goon doun in to the lake; Y am maad as a man with outen help,
5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
and fre among deed men. As men woundid slepinge in sepulcris, of whiche men noon is myndeful aftir; and thei ben put awei fro thin hond.
6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
Thei han put me in the lower lake; in derke places, and in the schadewe of deth.
7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
Thi strong veniaunce is confermed on me; and thou hast brouyt in alle thi wawis on me.
8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
Thou hast maad fer fro me my knowun; thei han set me abhomynacioun to hem silf. I am takun, and Y yede not out;
9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
myn iyen weren sijk for pouert. Lord, Y criede to thee; al dai Y spredde abrood myn hondis to thee.
10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
Whethir thou schalt do merueils to deed men; ether leechis schulen reise, and thei schulen knouleche to thee?
11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
Whether ony man in sepulcre schal telle thi merci; and thi treuthe in perdicioun?
12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
Whether thi merueilis schulen be knowun in derknessis; and thi riytfulnesse in the lond of foryetyng?
13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
And, Lord, Y criede to thee; and erli my preier schal bifor come to thee.
14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
Lord, whi puttist thou awei my preier; turnest awei thi face fro me?
15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
I am pore, and in traueils fro my yongthe; sotheli Y am enhaunsid, and Y am maad low, and disturblid.
16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Thi wraththis passiden on me; and thi dredis disturbliden me.
17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Thei cumpassiden me as watir al dai; thei cumpassiden me togidere.
18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
Thou madist fer fro me a frend and neiybore; and my knowun fro wretchidnesse.
