Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
To ouercome, for `the morewtid hynd; the salm of Dauid. God, my God, biholde thou on me, whi hast thou forsake me? the wordis of my trespassis ben fer fro myn helthe.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Mi God, Y schal crye bi dai, and thou schalt not here; and bi nyyt, and not to vnwisdom to me.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Forsothe thou, the preisyng of Israel, dwellist in holynesse;
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
oure fadris hopiden in thee, thei hopiden, and thou delyueridist hem.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Thei crieden to thee, and thei weren maad saaf; thei hopiden in thee, and thei weren not schent.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But Y am a worm, and not man; the schenschip of men, and the outcastyng of the puple.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Alle men seynge me scorneden me; thei spaken with lippis, and stiriden the heed.
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
He hopide in the Lord, delyuere he hym; make he hym saaf, for he wole hym.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
For thou it art that drowist me out of the wombe, thou art myn hope fro the tetis of my modir;
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
in to thee Y am cast forth fro the wombe. Fro the wombe of my modir thou art my God; departe thou not fro me.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
For tribulacioun is next; for noon is that helpith.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many calues cumpassiden me; fatte bolis bisegiden me.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Thei openyden her mouth on me; as doith a lioun rauyschynge and rorynge.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am sched out as watir; and alle my boonys ben scaterid. Myn herte is maad, as wex fletynge abrood; in the myddis of my wombe.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mi vertu driede as a tiyl stoon, and my tunge cleuede to my chekis; and thou hast brouyt forth me in to the dust of deth.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For many doggis cumpassiden me; the counsel of wickid men bisegide me. Thei delueden myn hondis and my feet;
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
thei noumbriden alle my boonys. Sotheli thei lokiden, and bihelden me;
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
thei departiden my clothis to hem silf, and thei senten lot on my cloth.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But thou, Lord, delaie not thin help fro me; biholde thou to my defence.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
God, delyuere thou my lijf fro swerd; and delyuere thou myn oon aloone fro the hond of the dogge.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Make thou me saaf fro the mouth of a lioun; and my mekenesse fro the hornes of vnycornes.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I schal telle thi name to my britheren; Y schal preise thee in the myddis of the chirche.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that dreden the Lord, herie hym; alle the seed of Jacob, glorifie ye hym.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Al the seed of Israel drede hym; for he forsook not, nethir dispiside the preier of a pore man. Nethir he turnede awei his face fro me; and whanne Y criede to hym, he herde me.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Mi preisyng is at thee in a greet chirche; Y schal yelde my vowis in the siyt of men dredynge hym.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Pore men schulen ete, and schulen be fillid, and thei schulen herie the Lord, that seken hym; the hertis of hem schulen lyue in to the world of world.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Alle the endis of erthe schulen bithenke; and schulen be conuertid to the Lord. And alle the meynees of hethene men; schulen worschipe in his siyt.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the rewme is the Lordis; and he schal be Lord of hethene men.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Alle the fatte men of erthe eeten and worschipiden; alle men, that goen doun in to erthe, schulen falle doun in his siyt.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
And my soule schal lyue to hym; and my seed schal serue him.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
A generacioun to comyng schal be teld to the Lord; and heuenes schulen telle his riytfulnesse to the puple that schal be borun, whom the Lord made.
