Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

The song of `the salm of Dauid. Min herte is redi, God, myn herte is redi; Y schal singe, and Y schal seie salm in my glorie.

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

My glorie, ryse thou vp, sautrie and harp, rise thou vp; Y schal rise vp eerli.

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Lord, Y schal knouleche to thee among puplis; and Y schal seie salm to thee among naciouns.

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

For whi, God, thi merci is greet on heuenes; and thi treuthe is til to the cloudis.

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

God, be thou enhaunsid aboue heuenes; and thi glorie ouer al erthe.

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

That thi derlingis be delyuerid, make thou saaf with thi riythond, and here me; God spak in his hooli.

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

I schal make ful out ioye, and Y schal departe Siccimam; and Y schal mete the grete valei of tabernaclis.

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

Galaad is myn, and Manasses is myn; and Effraym is the vptaking of myn heed. Juda is my king; Moab is the caudron of myn hope.

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

In to Ydume Y schal stretche forth my scho; aliens ben maad frendis to me.

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Who schal lede me forth in to a stronge citee; who schal lede me forth til in to Idume?

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Whether not thou, God, that hast put vs awei; and, God, schalt thou not go out in oure vertues?

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

Yyue thou help to vs of tribulacioun; for the heelthe of man is veyn.

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

We schulen make vertu in God; and he schal bringe oure enemyes to nouyt.