Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Once when Jesus was teaching the people in the Temple, telling them the good news, some of the chief priests and religious teachers came with the elders.
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
They asked him, “Tell us: by whose authority are you doing what you do? Who gave you the right to do this?”
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
“Let me ask you a question too,” Jesus replied. “Tell me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
the baptism of John—was it from heaven, or was it just human?”
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
They talked about it among themselves: “If we say it was from heaven, he'll ask, ‘Then why didn't you believe him?’
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
And if we say it was just human, everybody will stone us for they're sure John was a prophet.”
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
So they answered, “We don't know where it came from.”
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Jesus replied, “Then I won't tell you by whose authority I do what I do.”
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Then he began to tell the people a story: “Once there was a man who planted a vineyard, leased it to some farmers, and went to live in another country for a long while.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
At harvest time he sent a servant to the tenant farmers to collect his share of the crop, but the farmers beat the servant and sent him away with nothing.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
So the owner sent another servant, but they beat him too and treated him shamefully, and sent him away with nothing.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
So he sent a third servant, but they wounded him and threw him out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
The owner of the vineyard asked himself, ‘What shall I do? I know, I'll send my son whom I love. Perhaps they will respect him.’
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
But when they saw him coming, the farmers said to themselves, ‘This is the owner's heir. Let's kill him! That way we can take his inheritance.’
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
They threw him out of the vineyard and killed him. Now what will the owner of the vineyard do to them?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and kill these farmers and let others have the vineyard.” When they heard the story, they said, “May this never happen!”
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
But Jesus looked at them and said, “Then why is it written in the Scriptures, ‘The stone the builders rejected has now become the chief cornerstone’?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Anyone who falls on that stone will be broken in pieces; anyone it falls upon will be crushed.”
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
Immediately the religious teachers and the chief priests wanted to arrest him because they realized that the story Jesus told was aimed at them, but they were afraid of what the people would do.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
Watching for an opportunity they sent spies who pretended to be sincere. They tried to catch Jesus out in something he said so they could hand him over to the power and authority of the governor.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
They said, “Teacher, we know that you speak and teach what is good and right, and that you're not swayed by the opinions of others. You truly teach the way of God.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
So should we pay taxes to Caesar or not?”
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But Jesus saw through their trickery, and said to them,
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
“Show me a coin—a denarius. Whose image and inscription is on it?” “Caesar's,” they answered.
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
“Then give back to Caesar what belongs to Caesar, and give back to God what belongs to God,” he told them.
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
They weren't able to trap him by what he told the people. They were stunned at his reply, and fell silent.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Then some of the Sadducees, who deny the resurrection, came to Jesus with this question:
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
“Teacher,” they began, “Moses gave us a law that if a married man dies leaving a wife without children, then his brother should marry the widow and have children for his dead brother.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Once there were seven brothers. The first had a wife, and died without having children.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
The second
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
and then the third brother also married her. In the end all seven brothers married her, and then died without having children.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Finally the wife died too.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Now whose wife will she be in the resurrection, since all seven brothers had married her?”
“Here in this age people marry and are given in marriage,” Jesus explained. (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
“But those who are considered worthy to share in the age to come and the resurrection from the dead don't marry or are given in marriage. (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
They can't die any longer; they're like the angels and are children of God since they're children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
But on the question of whether the dead are raised, even Moses proved this when he wrote about the burning bush, when he calls the Lord, ‘the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.’
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
He is not the God of the dead, but of the living, for to him they all are alive.”
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Some of the religious teachers responded, “That was a good answer, Teacher.”
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
After this no one dared to ask him any more questions.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Then Jesus asked them, “Why is it said that Christ is the son of David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
For David himself says in the book of Psalms: The Lord said to my Lord, ‘Sit at my right hand
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
until I make all your enemies a footstool for your feet.’
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David calls him ‘Lord,’ so how can he be David's son?”
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
While everyone was paying attention, he said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
“Watch out for religious leaders who like to go around in long robes, and love to be greeted with respect in the markets, and to have the best seats in the synagogues and places of honor at banquets.
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
They cheat widows out of what they own, and cover up the kind of people they really are with long-winded prayers. They will receive severe condemnation in the judgment.”
