Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Tada odgovori Elifas Temanac i reèe:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Ako ti progovorimo, da ti neæe biti dosadno? ali ko bi se mogao uzdržati da ne govori?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Gle, uèio si mnoge, i ruke iznemogle krijepio si;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Rijeèi su tvoje podizale onoga koji padaše, i utvrðivao si koljena koja klecahu.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
A sada kad doðe na tebe, klonuo si; kad se tebe dotaèe, smeo si se.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Nije li pobožnost tvoja bila uzdanje tvoje? i dobrota putova tvojih nadanje tvoje?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Opomeni se, ko je prav poginuo, i gdje su pravedni istrijebljeni?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Kako sam ja vidio, koji oru muku i siju nevolju, to i žanju.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Od dihanja Božijega ginu, i od daha nozdara njegovijeh nestaje ih.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Rika lavu, i glas ljutom lavu i zubi laviæima satiru se.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Lav gine nemajuæi lova, i laviæi rasipaju se.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Još doðe tajno do mene rijeè, i uho moje doèu je malo.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
U mislima o noænijem utvarama, kad tvrd san pada na ljude,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Strah poduze me i drhat, od kojega ustreptaše sve kosti moje,
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
I duh proðe ispred mene, i dlake na tijelu mojem nakostriješiše se.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Stade, ali mu ne poznah lica; prilika bijaše pred oèima mojima, i muèeæi èuh glas:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Eda li je èovjek pravedniji od Boga? eda li je èovjek èistiji od tvorca svojega?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Gle, slugama svojim ne vjeruje, i u anðela svojih nalazi nedostataka;
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Akamoli u onijeh koji stoje u kuæama zemljanijem, kojima je temelj na prahu i satiru se brže nego moljac.
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Od jutra do veèera satru se, i nestane ih navijek da niko i ne opazi.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Slava njihova ne prolazi li s njima? Umiru, ali ne u mudrosti.
