Jób 30

1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

A sada smiju mi se mlaði od mene, kojima otaca ne bih bio htio metnuti sa psima stada svojega.

2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

A na što bi mi i bila sila ruku njihovijeh? u njima bješe propala starost.

3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

Od siromaštva i gladi samoæovahu bježeæi na suha, mraèna, pusta i opustošena mjesta;

4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

Koji brahu lobodu po èestama, i smrekovo korijenje bješe im hrana.

5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

Izmeðu ljudi bijahu izgonjeni i vikaše se za njima kao za lupežem.

6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

Življahu po strašnijem uvalama, po jamama u zemlji i u kamenu.

7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

Po grmovima rikahu, pod trnjem se skupljahu.

8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

Bijahu ljudi nikakvi i bez imena, manje vrijedni nego zemlja.

9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

I njima sam sada pjesma, i postah im prièa.

10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

Gade se na me, idu daleko od mene i ne ustežu se pljuvati mi u lice.

11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

Jer je Bog odapeo moju tetivu i muke mi zadao te zbaciše uzdu preda mnom.

12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

S desne strane ustaju momci, potkidaju mi noge, i nasipaju put k meni da me upropaste.

13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

Raskopaše moju stazu, umnožiše mi muke, ne treba niko da im pomaže.

14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

Kao širokim prolomom naviru, i navaljuju preko razvalina.

15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

Strahote navališe na me, i kao vjetar tjeraju dušu moju, i kao oblak proðe sreæa moja.

16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

I sada se duša moja ražljeva u meni, stigoše me dani muèni.

17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

Noæu probada mi kosti u meni, i žile moje ne odmaraju se.

18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

Od teške sile promijenilo se odijelo moje, i kao ogrlica u košulje moje steže me.

19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

Bacio me je u blato, te sam kao prah i pepeo.

20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

Vièem k tebi, a ti me ne slušaš; stojim pred tobom, a ti ne gledaš na me.

21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

Pretvorio si mi se u ljuta neprijatelja; silom ruke svoje suprotiš mi se.

22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

Podižeš me u vjetar, posaðuješ me na nj, i rastapaš u meni sve dobro.

23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

Jer znam da æeš me odvesti na smrt i u dom odreðeni svjema živima.

24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

Ali neæe pružiti ruke svoje u grob; kad ih stane potirati, oni neæe vikati.

25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

Nijesam li plakao radi onoga koji bijaše u zlu? nije li duša moja žalosna bivala radi ubogoga?

26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

Kad se dobru nadah, doðe mi zlo; i kad se nadah svjetlosti, doðe mrak.

27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

Utroba je moja uzavrela, i ne može da se umiri, zadesiše me dani muèni.

28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

Hodim crn, ne od sunca, ustajem i vièem u zboru.

29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

Brat postah zmajevima i drug sovama.

30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

Pocrnjela je koža na meni i kosti moje posahnuše od žege.

31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

Gusle se moje pretvoriše u zapijevku, i svirala moja u plaè.