< Jób 19 >

1 Felelt Jób és mondta:
A Jov odgovori i reèe:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
Dokle æete muèiti dušu moju i satirati me rijeèima?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Veæ ste me deset puta naružili; nije vas stid što tako navaljujete na me?
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Ali ako sam doista pogriješio, pogrješka æe moja ostati kod mene.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Ako li se još hoæete da dižete na me i da me korite mojom sramotom,
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Onda znajte da me je Bog oborio i mrežu svoju razapeo oko mene.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Eto, vièem na nepravdu, ali se ne slušam; vapijem, ali nema suda.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Zagradio je put moj da ne mogu proæi; na staze moje metnuo je mrak.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Svukao je s mene slavu moju i skinuo vijenac s glave moje.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Porušio me je otsvuda, da me nema; i kao drvo išèupao je nadanje moje.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Raspalio se na me gnjev njegov, i uzeo me je meðu neprijatelje svoje.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Vojske njegove doðoše sve zajedno i nasuše sebi put k meni, i stadoše u oko okolo šatora mojega.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Braæu moju udaljio je od mene, i znanci moji tuðe se od mene.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Bližnji moji ostaviše me, i znanci moji zaboraviše me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Domašnji moji i moje sluškinje gledaju me kao tuðina; stranac sam u oèima njihovijem.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Zovem slugu svojega, a on se ne odziva, a molim ga ustima svojim.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Dah je moj mrzak ženi mojoj, a preklinjem je sinovima utrobe svoje.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Ni djeca ne haju za me; kad ustanem, ruže me.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Mrzak sam svjema najvjernijim svojim, i koje ljubljah postaše mi protivnici.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Za kožu moju kao za meso moje prionuše kosti moje; jedva osta koža oko zuba mojih.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Smilujte se na me, smilujte se na me, prijatelji moji, jer se ruka Božija dotakla mene.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Zašto me gonite kao Bog, i mesa mojega ne možete da se nasitite?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
O kad bi se napisale rijeèi moje! kad bi se stavile u knjigu!
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
Pisaljkom gvozdenom i olovom na kamenu za vjeèni spomen kad bi se urezale!
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Ali znam da je živ moj iskupitelj, i na pošljedak da æe stati nad prahom.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
I ako se ova koža moja i rašèini, opet æu u tijelu svom vidjeti Boga.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Ja isti vidjeæu ga, i oèi moje gledaæe ga, a ne drugi. A bubrega mojih nestaje u meni.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Nego bi trebalo da reèete: zašto ga gonimo? kad je korijen besjede u meni.
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Bojte se maèa; jer je maè osveta za bezakonje; i znajte da ima sud.

< Jób 19 >