Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Et Job répondant dit:

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

J'ai entendu bien des choses semblables, ô consolateur des méchants.

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

Qu'y a-t-il? Est-il une règle aux paroles qu'inspire l'esprit? Trouves- tu importun que l'on te réplique?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Et moi aussi je discourrai comme vous; votre vie fût-elle en jeu contre la mienne. Je vous dirai des mots insultants, je secouerai comme vous la tête.

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Puisse la force de ma bouche ne pas défaillir; je n'épargnerai pas le mouvement de mes lèvres.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

Car si je parle ma plaie n'en sera pas plus douloureuse; et si je me tais, en souffrirai-je moins?

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

Maintenant elle m'a rompu; elle a fait de moi un insensé, je suis réduit en pourriture,

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

et tu me réprimandes! Elle porte témoignage en ma faveur et tu m'accuses de fausseté; c'est là ce que tu m'opposes en face.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Un ennemi plein de colère m'a renversé, ses dents ont grincé à mon aspect; les traits de ses pirates m'ont atteint.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Il a dardé les rayons de ses yeux; il m'a frappé aux genoux avec des pointes aiguisées; ils m'ont assailli tous à la fois.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Le Seigneur m'a livré à des mains iniques; il m'a mis aux prises avec l'impiété.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

Je vivais en paix et il m'a ruiné; il m'a pris par les cheveux et il me les a arrachés; il m'a placé devant lui comme un but.

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

Des archers m'ont entouré et de leur fer ils m'ont percé les flancs; ils ont fait mon fiel jusqu'à terre à gros bouillons.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Ils ont porté coup sur coup, les puissants ont couru contre moi.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

Ils ont cousu un cilice sur ma peau et ils ont éteint ma force avec la terre qu'ils m'ont jetée.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

Ma poitrine est brûlante tant j'ai pleuré, et j'ai une ombre sur les paupières.

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

Et cependant mes mains n'étaient chargées d'aucune impiété, et ma prière était pure.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

Terre, ne couvre pas le sang de ma chair de telle sorte qu'il n'y ait plus d'espace pour mes cris.

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

J'ai maintenant mon confident au ciel; le confident de mes pensées est au plus haut des cieux.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Puisse ma prière arriver devant le Seigneur; puisse-t-il voir que mes yeux versent des larmes.

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

Puisse l'homme se justifier auprès du Seigneur et auprès de son prochain, comme lui, fils de l'homme.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Mes années se sont écoulées, elles sont en petit nombre et je m'en vais par un chemin où je ne reviendrai pas.