Jób 14

1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.

L'homme, né de la femme, vit peu, et il est plein d'emportement.

2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.

Il tombe comme une fleur s'épanouit; il passe comme une ombre; il n's'arrête jamais.

3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!

N'est-ce pas de vous qu'il tient sa raison? Et n'est-ce point vous qui l'appelez devant vous pour être jugé?

4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!

Qui sera exempt de souillure? Personne.

5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:

Sa vie sur la terre n'eût-elle duré qu'un jour. L'homme peut supputer lui- même le nombre de ses mois; vous avez fixé le terme; nul ne le dépasse.

6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.

Détournez-vous donc de lui afin qu'il se repose et qu'il se complaise en sa vie, comme le travailleur à gages.

7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.

L'arbre ne perd point toute espérance; si on le taille, il fleurira encore, et il ne manquera pas de rejetons.

8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:

S'il a vieilli, sa racine est encore en terre; si son tronc s'est flétri au milieu des rochers,

9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.

La senteur de l'eau le ranimera, et il portera des fruits comme un jeune plant.

10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?

L'homme meurt et il disparaît; le mortel tombe et il n'est plus.

11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:

La mer à la longue s'appauvrit; le fleuve abandonné à lui-même se dessèche;

12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.

L'homme une fois couché ne se relèvera pas que le ciel ne se dissolve; les morts ne sortiront pas de leur sommeil.

13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)

Puissiez-vous me garder dans les enfers; et me cacher jusqu'à ce que votre courroux s'apaise; et me marquer le temps où vous vous souviendrez de moi. (Sheol h7585)

14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.

Car l'homme sera mort, lorsqu'il aura remplit les jours de sa vie, il vivra. J'attendrai jusqu'à ce que je renaisse.

15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.

Vous m'appellerez alors et je vous obéirai: ne rejetez donc pas les œuvres de vos mains.

16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!

Vous avez compté mes actions et nulle de mes fautes ne vous est échappée.

17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.

Vous avez scellé mes péchés dans un sac; vous avez mis un signe à ceux que la contrainte m'a fait commettre.

18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;

Mais les monts s'écroulent, les roches sont déracinées;

19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.

Les eaux aplanissent la pierre; les ondes couvrent les hautes cimes des monts; et vous avez détruit la patience de l'homme.

20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.

Vous l'avez poussé à la mort et il est parti; vous avez tourné vers lui votre visage et vous l'avez congédié.

21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;

Des fils nombreux sont issus de lui et il n'en sait rien; sa postérité n'est pas nombreuse; il l'ignore.

22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.

Mais ses chairs ont connu la souffrance et son âme a été affligée.