Psalmen 77

1 Voor muziekbegeleiding; voor Jedoetoen. Een psalm van Asaf. Luide roep ik tot Jahweh; Luide tot God, opdat Hij mij hore!

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

2 Overdag zoek ik in mijn benauwdheid den Heer, ‘s Nachts strekken mijn handen zich uit, onvermoeid.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

3 Mijn ziel weigert troost: denk ik aan God, ik moet kreunen; Peins ik na, mijn geest is verslagen.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

4 Ik kan mijn ogen niet sluiten, En van onrust niet spreken.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

5 Ik denk aan de oude dagen terug, En herinner me weer de vroegere jaren;

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

6 Ik lig er ‘s nachts over te peinzen, Te klagen, en in mijn gedachten te tobben.

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7 Zou de Heer dan voor altijd verstoten, En nooit genadig meer zijn;

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

8 Zou zijn liefde voorgoed zijn verdwenen, Zijn belofte verbroken, die Hij deed van geslacht tot geslacht;

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

9 Zou God zijn vergeten, Zich te ontfermen, Of in zijn toorn zijn hart hebben gesloten?

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

10 Maar ik sprak: Neen, dìt werp ik ver van mij af, Dat de hand van den Allerhoogste veranderd zou zijn!

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

11 Ik dacht dus aan uw daden, o Jahweh, Dacht terug aan uw vroegere wonderen;

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

12 Peinsde over al uw werken, Overwoog, wat door U is verricht.

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

13 Ja, uw weg was heilig, o God; Welke God was ontzaglijk als Jahweh!

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14 Gij waart de God, die wonderen wrochtte, En uw macht aan de heidenen toonde!

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15 Gij hebt door uw arm uw volk verlost, De zonen van Jakob en Josef!

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

16 De wateren zagen U, o God, De wateren zagen U en beefden, Zelfs de zeeën begonnen te rillen;

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

17 De wolken goten stromen neer, Het zwerk daverde en dreunde, Langs alle kant vlogen uw schichten rond.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

18 Uw donder kraakte en rolde, Uw bliksems verlichtten de wereld, De aarde rilde en beefde!

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

19 Uw weg liep midden door de zee, Uw pad door onstuimige wateren; Toch bleven uw sporen onzichtbaar!

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

20 Zo hebt Gij uw volk als schapen geleid, Door de hand van Moses en Aäron!

Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.