Psalmen 78

1 Een leerdicht van Asaf. Luister naar mijn onderrichting, mijn volk, Geef acht op de woorden van mijn mond;

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2 Ik ga mijn mond voor een leerdicht openen, Diepzinnige lessen uit oude tijden verkonden!

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 Wat wij hebben gehoord en vernomen, En onze vaders ons hebben verteld,

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4 Dat willen wij niet voor hun kinderen verbergen, Maar het verhalen aan een volgend geslacht: Jahweh’s heerlijke daden en macht, En de wonderen, die Hij deed.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5 Hij gaf zijn geboden aan Jakob, Schonk aan Israël een wet; Hij beval onze vaderen, ze hun kinderen te leren,

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6 Opdat een volgend geslacht ze zou kennen, En de kinderen, die hun werden geboren, Ze weer aan hun kinderen zouden vertellen.

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7 Zij moesten vertrouwen stellen in God, Niet vergeten Gods werken, zijn geboden onderhouden;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8 Niet worden als hun vaderen, Een lichtzinnig en opstandig geslacht: Een geslacht, onstandvastig van hart, En trouweloos van geest jegens God.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 Maar Efraïms zonen waren ontrouw als schutters, Die terugtreden op de dag van de strijd.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10 Ze deden het verbond met God niet gestand, En weigerden, zijn wet te beleven.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11 Ze vergaten zijn machtige werken, De wonderen, die Hij hun had getoond.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12 Toch had Hij ook voor hun vaderen Wondertekenen gewrocht In het land van Egypte, In de vlakte van Sóan:

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13 Hij kliefde de zee en voerde hen er doorheen, Zette de wateren overeind als een dam.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14 Hij leidde hen overdag door een wolk, Door een lichtend vuur heel de nacht.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15 Hij spleet in de woestijn de rotsen vaneen, En drenkte de steppen met plassen;

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16 Uit de klippen liet Hij beken ontspringen, En er water uit vloeien bij stromen.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17 Maar ze zondigden opnieuw tegen Hem, En tartten den Allerhoogste in de woestijn;

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18 Ze stelden God in hun hart op de proef, Door spijs voor hun leeftocht te eisen.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19 En krenkend spraken ze over God: "Zou God een tafel in de woestijn kunnen dekken?"

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 "Zeker, Hij heeft wel de rotsen geslagen, En de steppen met plassen gedrenkt, Zodat er water uit vloeide, En er beken uit stroomden: Maar zal Hij ook brood kunnen schenken, En vlees aan zijn volk kunnen geven?"

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21 Toen Jahweh dit hoorde, Ontstak Hij in gramschap; Er ontbrandde een vuur tegen Jakob, En tegen Israël woedde zijn toorn:

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22 Omdat ze niet in God geloofden, En niet vertrouwden op zijn hulp.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23 Toch gaf Hij de wolken daarboven bevel, En ontsloot de poorten des hemels;

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24 Hij regende manna als spijs op hen neer, En schonk hun het hemelse koren:

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25 De mensen aten het brood der engelen, Hij zond hun voedsel tot verzadiging toe.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26 Hij liet ook aan de hemel de oostenwind waaien, En zweepte de zuidenwind op door zijn kracht:

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27 Hij regende vlees als stof op hen neer, Gevleugelde vogels als het zand van de zee;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28 Hij liet ze midden in hun legerplaats vallen, En rond hun tenten.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29 Zij aten, en werden ten volle verzadigd: Hij had hun geschonken, wat ze begeerden;

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30 Maar nog was hun lust niet voldaan, en de spijs in hun mond,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31 Of Gods gramschap barstte tegen hen los; Hij richtte een slachting aan onder hun sterksten, En velde de bloem van Israël neer.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32 Ondanks dit alles, bleven ze in hun zonden volharden, En niet aan zijn wonderen geloven.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33 Toen liet Hij doelloos hun dagen verlopen, En in ontgoocheling hun jaren.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Ze zochten Hem enkel, wanneer Hij ze sloeg; Dan bekeerden ze zich, en vroegen naar God.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35 Maar zelfs als ze gedachten, dat God hun Rots was, De allerhoogste God hun Verlosser,

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36 Ook dan nog vleiden ze Hem met hun mond, En belogen Hem met hun tong.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37 Neen, hun hart was Hem toch niet verknocht, Ze bleven zijn verbond niet getrouw.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38 Maar Hij bleef barmhartig, Vergaf hun de schuld en vernielde ze niet. Hoe dikwijls bedwong Hij zijn toorn, En liet zijn volle gramschap niet woeden:

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39 Hij dacht er aan, dat ze maar vlees zijn, Een zucht; die vervliegt, en niet keert.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40 Hoe dikwijls nog hebben ze in de woestijn Hem verbitterd, En Hem in de steppe gekrenkt;

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41 Hebben ze God beproefd, Israëls Heilige gegriefd?

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42 Neen, ze dachten niet terug aan de macht van zijn hand, Aan de dag, waarop Hij ze van den vijand verloste.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43 En toch, wat voor tekenen had Hij in Egypte gedaan, En wonderen in de vlakte van Sóan!

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44 Hun stromen had Hij in bloed veranderd, En hun beken ondrinkbaar gemaakt;

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45 Gulzige muggen op hen afgezonden, En kikvorsen, om ze te gronde te richten.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46 Hij had hun gewas aan den sprinkhaan gegeven, En aan den schrokker hun vruchten;

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Hun ranken door hagel vernield, Hun moerbei door ijzel;

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48 Hun vee een prooi der pest gemaakt, Hun kudde een buit der besmetting.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49 En op henzelf had Hij zijn ziedende gramschap losgelaten, Zijn toorn, zijn woede en kwelling; Verderf-engelen op hen afgezonden, De vrije loop aan zijn gramschap gelaten:

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Hij had ze de dood niet laten ontsnappen, Maar hun leven prijs gegeven aan de pest.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51 Hij had alle eerstgeborenen in Egypte geslagen, De eerstelingen der mannelijke kracht in de tenten van Cham.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52 Maar zijn volk had Hij weggeleid als een kudde, En als schapen door de steppe gevoerd;

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53 Hij had ze veilig doen gaan, ze behoefden niemand te vrezen: Want de zee had hun vijand bedekt.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54 Zo bracht Hij hen naar zijn heilige grond, Naar de berg, die zijn rechterhand had veroverd.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55 Hij dreef de volkeren voor hen uit, Gaf ze bij lot als erfdeel weg; En in hun tenten liet Hij wonen. Israëls stammen.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56 Maar ook daar beproefden en tartten ze God, En onderhielden de geboden van den Allerhoogste niet.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57 Trouweloos vielen ze af als hun vaderen, Wispelturig als een onbetrouwbare boog;

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58 Ze tergden Hem door hun offerhoogten, En prikkelden Hem met hun beelden.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 God merkte het, en ziedde van gramschap, En Israël begon Hem te walgen:

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60 Hij gaf zijn woning in Sjilo prijs, De tent, waar Hij onder de mensen verkeerde;

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61 Zijn majesteit gaf Hij gevangen, Zijn glorie in de hand van den vijand.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62 Hij wierp zijn volk ten prooi aan het zwaard, En grimde van toorn op zijn erfdeel:

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63 Zijn jonge mannen werden verteerd door het vuur, Zijn maagden kregen geen huwelijkslied;

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64 Zijn priesters vielen door het zwaard, En zijn weduwen beweenden ze niet.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65 Maar eindelijk ontwaakte de Heer, als iemand die slaapt, En als een krijgsman, bevangen door wijn:

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66 Hij sloeg zijn vijanden achteruit, En bracht ze voor eeuwig tot schande.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67 Toch bleef Hij de tent van Josef versmaden, En koos de stam van Efraïm niet uit!

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68 Neen, Juda’s stam koos Hij uit, Sions berg, die Hij liefhad;

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69 Hij bouwde zijn heiligdom hoog als de hemel, Vast als de aarde voor eeuwig.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70 En Hij stelde zijn keuze In David, zijn dienaar! Hij nam hem van de schaapskooien weg,

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71 En haalde hem van de zogende schapen, Opdat hij Jakob, zijn volk, zou weiden, En Israël, zijn erfdeel.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72 Hij heeft ze geweid, rechtschapen van hart, En met bekwame hand ze geleid!

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.