Job 5

1 Roep maar: er is niemand, die u antwoord geeft; Tot wien van de heiligen wilt ge u wenden?

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Het is dus de wrevel, die den dwaas vermoordt, De gramschap doodt dus den zot.

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3 Ik heb den dwaas wel wortel zien schieten, Maar plotseling verrotte zijn akker;

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4 Zijn kinderen werden van hulp verstoken, Reddeloos vertrapt in de poort;

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5 Wat zij hebben geoogst, eet een hongerige op, En de dorstige rooft en drinkt de melk van hun kudde

A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

6 Want het kwaad schiet niet op uit het stof, En de rampspoed ontspruit uit de aarde niet:

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

7 Maar het is de mens, die zichzelf de rampspoed verwekt, Zoals de vonken naar boven spatten!

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8 Ik, ik wend mij tot God, En leg mijn zaak aan de Godheid voor:

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9 Hij, die grootse en ondoorgrondelijke dingen wrocht En ontelbare wonderen;

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10 Die regen over de aarde zendt, En water over de velden giet;

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

11 Die de nederigen op de hoogte verheft, En treurenden het hoogste geluk doet smaken.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12 Die de plannen der sluwen verijdelt, Zodat hun handen de ontwerpen niet ten uitvoer brengen;

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13 Die de wijzen vangt in hun eigen list, Zodat de toeleg der slimmen mislukt,

A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14 En midden op de dag zij op duisternis stuiten, En rondtasten op klaarlichte dag, zoals in de nacht;

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15 Maar die de geplaagden redt uit hun hand, Den arme uit de greep van den sterke:

A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

16 Zodat er weer hoop voor den zwakke is, En het onrecht de mond sluit.

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

17 Gelukkig, gij mens, dien God kastijdt: Versmaad dus de straf van den Almachtige niet!

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18 Want Hij wondt, maar verbindt, Hij kwetst, maar zijn handen genezen.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19 Uit zes noden zal Hij u redden, En in de zevende treft u geen kwaad:

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20 In hongersnood redt Hij u van de dood, In de oorlog uit de greep van het zwaard;

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

21 Gij zijt veilig voor de gesel der tong, Zonder vrees voor het dreigend geweld.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22 Met geweld en gebrek zult ge lachen, Voor wilde beesten niet vrezen:

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23 Want ge hebt een verbond met de stenen op het veld, En het wild gedierte leeft in vriendschap met u

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24 Dan weet ge, dat uw tent in vrede is, Ge niets vermist, als ge uw woning doorzoekt;

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Dan weet ge, dat uw nageslacht talrijk zal zijn, Uw spruiten als het gras op het veld.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

26 Eerst in uw ouderdom daalt ge ten grave, Zoals de schoof wordt binnengehaald, als het tijd is!

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27 Zie, dit hebben we nagespeurd, en zó is het; Luister er naar, en neem het ter harte!

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.