La Bu 88
1 O Pakai, eihuhhing’a ka Pathen, sunleh nangma kakou in, jan leh nakom kahin nailut ji e.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Tun kakouna neijah peh’in lang katona neisan peh’in.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Athisa bang bep kahitai, mithahat tah khat athahat na bei nungsang bep kahitai.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Amahon mithi lah’a eidalha uvin lhan ah mithi lup’in kalum e. Keima hi suhmil in kaum tai, nami kaihoina a kon in eiki lamang tai.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Nang in kotong noinung pen athim pen ah neison lha e.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Nalung han na gihtah chun eidelphan, hichu twi kinong bangin akinong’in eichup tai.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Keima hi doumah in neisem in kagol kapai ho neidelmang peh gamtai. Keima hi thang’ah ka-oh in kiteldoh theilouvin kaum e.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Kamit lhin kamit achupmin kho muthei louvin kaum e. O Pakai niseh’in na panpina kathum in nami lungsetna ngaichan kakhut teni kahin sange.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Nathil kidang bol hohi mithi dinga phachom ding hinam? Mithi hungthodoh a nathangvah theiding hinam?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Lhankhuh a kon in amahon nami ngailutna longlou hi ahin phongdoh theina diuvem? Suhmangna mun’a umhon nakitah nahi aphongdoh theina diuvem?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Muthim’in nathilbol kidang hohi aseiphong nadiuvem? Thil suhmil delna gam'a umhon na chonphat na hochu aseiphong theina diuvem?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 O Pakai nangma kakouve, niseh-a nakom a katao jingding ahi.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 O Pakai, ibola kei nei paidoh hitam? Ibol a kei a kon a naki heimang hitam?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Kakhang don lai a pat a, kanatna hin thina komcha eina lhutsa ahitan, nagim neina masanga hin thabei leh lungkham tah’in kading e.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Nalunghan na tijat umtah chun eilonvuh’in, tijat naumna chun eithabei sah e.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Hiche hochun sun nilhum in twisoh bangin kavel a eilon khum un ahi. Muthimhi kakinai pipen kagol in apang un ahi.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
