< 1 Kolinitō 8 >

1 Pea ʻi he ngaahi meʻa kuo feilaulau ʻaki ki he ngaahi tamapua, ʻoku tau ʻilo, he ʻoku tau maʻu kotoa pē ʻae ʻilo. ʻOku fakafuofuolahi ʻe he ʻilo, ka ʻoku langa hake ʻe he ʻofa.
Περὶ δὲ τῶν εἰδωλοθύτων, οἴδαμεν ὅτι πάντες γνῶσιν ἔχομεν. ἡ γνῶσις φυσιοῖ, ἡ δὲ ἀγάπη οἰκοδομεῖ.
2 Pea kapau ʻoku mahalo ʻe ha tangata ʻoku ne ʻilo ha meʻa, ʻoku teʻeki te ne ʻilo ha meʻa ʻe taha, ʻo hangē ko ia ʻoku totonu ke ne ʻilo.
εἴ τις δοκεῖ ἐγνωκέναι τι, οὔπω ἔγνω καθὼς δεῖ γνῶναι·
3 Ka ʻoka ai ha taha ʻoku ʻofa ki he ʻOtua, ʻoku ʻilo ia ʻe ia.
εἰ δέ τις ἀγαπᾷ τὸν θεόν, οὗτος ἔγνωσται ὑπ’ αὐτοῦ.
4 Pea koeʻuhi ko e kai ʻoe ngaahi meʻa ko ia ʻoku feilaulau ʻaki ki he ngaahi tamapua, ʻoku tau ʻilo, ko e tamapua ko e meʻa noa pē ʻi māmani, pea ʻoku ʻikai mo ha ʻOtua, ka ko e tokotaha pe.
περὶ τῆς βρώσεως οὖν τῶν εἰδωλοθύτων οἴδαμεν ὅτι οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμῳ, καὶ ὅτι οὐδεὶς θεὸς εἰ μὴ εἷς.
5 He neongo ʻoku ʻi ai ʻoku ui “ko e ngaahi ʻotua,” ʻi he langi pe ʻi he māmani, (he ʻoku ai ʻae “ʻotua” tokolahi, mo e “ʻeiki” tokolahi),
καὶ γὰρ εἴπερ εἰσὶν λεγόμενοι θεοὶ εἴτε ἐν οὐρανῷ εἴτε ἐπὶ γῆς, ὥσπερ εἰσὶν θεοὶ πολλοὶ καὶ κύριοι πολλοί,
6 Ka ʻoku taha pe ʻae ʻOtua kiate kitautolu, ko e Tamai, ʻaia ʻoku mei ai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē, pea maʻana ʻakitautolu; pea taha pe ʻae ʻEiki, ko Sisu Kalaisi, ʻaia ʻoku ʻiate ia ʻae ngaahi meʻa kotoa pē, mo kitautolu ʻiate ia.
ἀλλ’ ἡμῖν εἷς θεὸς ὁ πατήρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν, καὶ εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα καὶ ἡμεῖς δι’ αὐτοῦ.
7 Ka ʻoku ʻikai ʻi he tangata kotoa pē ʻae ʻilo ko ia: he ʻoku kei ai ni ʻae niʻihi ʻoku kai fākaliliʻa ʻae meʻa ʻoku ʻatu ki ha tamapua, ʻo hangē ko ha moʻoni ia, pea ʻoku fakaului ai honau loto koeʻuhi ko ʻene vaivai.
ἀλλ’ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις· τινὲς δὲ τῇ συνηθείᾳ ἕως ἄρτι τοῦ εἰδώλου ὡς εἰδωλόθυτον ἐσθίουσιν, καὶ ἡ συνείδησις αὐτῶν ἀσθενὴς οὖσα μολύνεται.
8 Ka ʻoku ʻikai fakaongolelei ʻakitautolu ʻe he meʻakai ki he ʻOtua: he ʻoku ʻikai te tau lelei ai, ʻo kapau ʻoku tau kai; pea ʻoku ʻikai te tau kovi ai, ʻo kapau ʻoku ʻikai te tau kai.
βρῶμα δὲ ἡμᾶς οὐ παραστήσει τῷ θεῷ· οὔτε ἐὰν φάγωμεν περισσεύομεν, οὔτε ἐὰν μὴ φάγωμεν ὑστερούμεθα.
9 Kae vakai telia naʻa ai ha meʻa ʻe hoko ai hoʻomou tauʻatāina ni ko e tūkiaʻanga kiate kinautolu ʻoku vaivai.
βλέπετε δὲ μήπως ἡ ἐξουσία ὑμῶν αὕτη πρόσκομμα γένηται τοῖς ἀσθενέσιν.
10 He kapau ʻe mamata ha taha kiate koe, ʻa koe “ko e poto,” ʻoku ke nofo ʻo kai ʻi he fale ʻoe tamapua, ʻikai ʻe langa hake ai ʻae loto ʻo ia ʻoku vaivai, ke ne kai ʻae ngaahi meʻa ko ia kuo feilaulau ʻaki ki he ngaahi tamapua;
ἐὰν γάρ τις ἴδῃ σὲ τὸν ἔχοντα γνῶσιν ἐν εἰδωλίῳ κατακείμενον, οὐχὶ ἡ συνείδησις αὐτοῦ ἀσθενοῦς ὄντος οἰκοδομηθήσεται εἰς τὸ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίειν;
11 Pea ko e meʻa ʻi hoʻo “ʻilo” ʻe ʻauha ai ho kāinga vaivai, naʻe pekia ai ʻa Kalaisi?
ἀπόλλυται γὰρ ὁ ἀσθενῶν ἐν τῇ σῇ γνώσει, ὁ ἀδελφὸς δι’ ὃν Χριστὸς ἀπέθανεν.
12 Ka ʻi hoʻomou angahala pehē ki he kāinga, ʻo fakakafo honau loto vaivai, ko hoʻomou fai angahala ia kia Kalaisi.
οὕτως δὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τύπτοντες αὐτῶν τὴν συνείδησιν ἀσθενοῦσαν εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε.
13 Ko ia kapau ʻe fakahalaʻi hoku kāinga ʻe he meʻakai, ʻe ʻikai te u kai ʻae kakano ʻi he kei tuʻu ʻa māmani, telia naʻaku fakahalaʻi hoku kāinga. (aiōn g165)
διόπερ εἰ βρῶμα σκανδαλίζει τὸν ἀδελφόν μου, οὐ μὴ φάγω κρέα εἰς τὸν αἰῶνα, ἵνα μὴ τὸν ἀδελφόν μου σκανδαλίσω. (aiōn g165)

< 1 Kolinitō 8 >