Salmos 88
1 Jehová Dios de mi salud, día y noche clamo delante de ti.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Entre delante de ti mi oración: inclina tu oído a mi clamor.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Soy contado con los que descienden al sepulcro: soy como hombre sin fuerza;
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Librado entre los muertos. Como los matados que duermen en el sepulcro: que no te acuerdas más de ellos, y que son cortados de tu mano.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Hásme puesto en el hoyo profundo: en tinieblas, en honduras.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Sobre mí se ha acostado tu ira: y con todas tus ondas me has afligido. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Has alejado de mí mis conocidos: hásme puesto a ellos por abominaciones: estoy encerrado, y no saldré.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mis ojos enfermaron a causa de mi aflicción: te he llamado, o! Jehová, cada día he extendido a ti mis manos.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 ¿Harás milagro a los muertos? ¿Levantarse han los muertos para alabarte? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 ¿Será contada en el sepulcro tu misericordia? ¿tu verdad en la perdición?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 ¿Será conocida en las tinieblas tu maravilla? ¿y tu justicia en la tierra del olvido?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Y yo a ti, o! Jehová, he clamado: y de mañana te previno mi oración.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 ¿Por qué, o! Jehová, desechas a mi alma? ¿ por qué escondes tu rostro de mí?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Yo soy afligido y menesteroso: desde la mocedad he llevado tus temores, he estado medroso.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Sobre mí han pasado tus iras; tus espantos me han cortado.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Hánme rodeado como aguas de continuo: hánme cercado a una.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Has alejado de mí el amigo y el compañero; y mis conocidos en las tinieblas.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
