Salmos 139

1 Jehová, tú me has examinado, y conocido.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

2 Tú has conocido mi sentarme y mi levantarme, has entendido desde lejos mis pensamientos.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3 Mi senda, y mi acostarme has rodeado; y todos mis caminos has conocido.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4 Porque aun no está la palabra en mi lengua, y, he aquí, Jehová, tú la supiste toda.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5 Detrás y delante tú me formaste; y pusiste sobre mí tu mano.

Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Más maravillosa es la ciencia que mi capacidad: alta es, no puedo comprenderla.

Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7 ¿A dónde me iré de tu Espíritu? ¿y a dónde huiré de delante de ti?

Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

8 Si subiere a los cielos, allí estás tú; y si hiciere mi estrado en el infierno, héte allí. (Sheol h7585)

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)

9 Si tomare las alas del alba, y habitare en el cabo de la mar,

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Aun allí me guiará tu mano; y me trabará tu diestra.

Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Si dijere: Ciertamente las tinieblas me encubrirán: aun la noche resplandecerá por causa de mí.

Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 Aun las tinieblas no encubren nada de ti; y la noche resplandece como el día: las tinieblas son como la luz.

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Porque tú poseiste mis riñones; cubrísteme en el vientre de mi madre.

Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Confesarte he, porque terribles y maravillosas son tus obras: estoy maravillado, y mi alma lo conoce en gran manera.

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 No fue encubierto mi cuerpo de ti, aunque yo fui hecho en secreto: fue entretejido en los profundos de la tierra.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.

16 Mi imperfección vieron tus ojos; y en tu libro estaban todas aquellas cosas escritas, que fueron entonces formadas, sin faltar una de ellas.

Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 Así que ¡cuán preciosos me son tus pensamientos, o! Dios! ¡Cuán multiplicadas son sus cuentas!

És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Si las cuento, multiplícanse más que la arena: despierto, y aun estoy contigo.

Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Si matases, o! Dios, al impío; y los varones de sangres se quitasen de mí;

Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!

20 Que te dicen blasfemias: ensoberbécense en vano tus enemigos.

A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 ¿No tuve en odio, o! Jehová, a los que te aborrecieron? ¿y peleo contra tus enemigos?

Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 De entero odio los aborrecí: túvelos por enemigos.

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

23 Examíname, o! Dios, y conoce mi corazón: pruébame, y conoce mis pensamientos.

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 Y ve si hay en mí camino de perversidad; y guíame en el camino del mundo.

És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!