Salmos 102

1 Jehová, oye mi oración, y venga mi clamor a ti.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 No escondas de mí tu rostro: en el día de mi angustia inclina a mí tu oreja; el día que te invocare, apresúrate a responderme.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Porque mis días se han consumido como humo; y mis huesos son quemados como en hogar.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Mi corazón fue herido, y se secó como la yerba; por lo cual me olvidé de comer mi pan.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 Por la voz de mi gemido mis huesos se han pegado a mi carne.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 Soy semejante al pelícano del desierto: soy como el búho de las soledades.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 Velo, y soy como el pájaro solitario sobre el tejado.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Cada día me afrentan mis enemigos; los que se enfurecen contra mí, conspiran contra mí.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Por lo cual yo como la ceniza a manera de pan; y mi bebida mezclo con lloro,

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 A causa de tu enojo y de tu ira: porque me alzaste, y me arrojaste.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Mis días son como la sombra que se va: y yo como la yerba me he secado.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 Mas tú, Jehová, para siempre permanecerás; y tu memoria para generación y generación.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 Tú levantándote habrás misericordia de Sión, porque es tiempo de tener misericordia de ella: porque el plazo es llegado.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Porque tus siervos amaron sus piedras: y del polvo de ella tuvieron compasión.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Y temerán las naciones el nombre de Jehová: y todos los reyes de la tierra tu gloria.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 Por cuanto Jehová habrá edificado a Sión; y será visto en su gloria.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 Habrá mirado a la oración de los solitarios: y no habrá desechado el ruego de ellos.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Escribirse ha esto para la generación postrera: y el pueblo que se criará, alabará a Jehová.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 Porque miró de lo alto de su santuario: Jehová miró desde los cielos a la tierra,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 Para oír el gemido de los presos: para soltar a los sentenciados a muerte:

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 Porque publiquen en Sión el nombre de Jehová: y su alabanza en Jerusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 Cuando los pueblos se congregaren en uno, y los reinos para servir a Jehová.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 El afligió mi fuerza en el camino, acortó mis días.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Dije: Dios mío, no me cortes en el medio de mis días; por generación de generaciones son tus años.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 Tú fundaste la tierra antiguamente, y los cielos son obra de tus manos.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 Ellos perecerán, y tú permanecerás; y todos ellos como un vestido se envejecerán, como una ropa de vestir los mudarás, y serán mudados:

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Mas tú, el mismo, y tus años no se acabarán.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Los hijos de tus siervos habitarán, y su simiente será afirmada delante de ti.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.