Proverbios 5
1 Hijo mío está atento a mi sabiduría, y a mi inteligencia inclina tu oído:
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Para que guardes mis consejos; y tus labios conserven la ciencia.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Porque los labios de la mujer extraña destilan panal de miel; y su paladar es más suave que el aceite:
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Mas su fin es amargo como el ajenjo; agudo como espada de dos filos.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Si no pesares el camino de vida, sus caminos son instables: no los conocerás.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Ahora pues, hijos, oídme, y no os apartéis de las razones de mi boca.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Aleja de ella tu camino; y no te acerques a la puerta de su casa.
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Porque no des a los extraños tu honor; y tus años a cruel.
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Porque no se harten los extraños de tu fuerza; y tus trabajos estén en casa del extraño:
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 Y gimas en tus postrimerías, cuando se consumiere tu carne y tu cuerpo,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Y digas: ¿Cómo aborrecí el castigo; y mi corazón menospreció la reprensión,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Y no oí la voz de los que me castigaban; y a los que me enseñaban no incliné mi oído?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Poco se faltó para que no cayese en todo mal, en medio de la compañía y de la congregación.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bebe el agua de tu cisterna, y las corrientes de tu pozo.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Derrámense por de fuera tus fuentes: en las plazas los ríos de tus aguas.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Sean para ti solo, y no para los extraños contigo.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Será bendito tu manadero; y alégrate de la mujer de tu mocedad.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Cierva amada, y graciosa cabra; sus pechos te hartarán en todo tiempo; y de su amor andarás ciego de continuo.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 ¿Y por qué andarás ciego, hijo mío, con la ajena, y abrazarás el seno de la extraña?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Pues que los caminos del hombre están delante de los ojos de Jehová, y él pesa todas sus veredas.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Sus iniquidades prenderán al impío; y con las cuerdas de su pecado será detenido.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Él morirá sin castigo; y por la multitud de su locura errará.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
