Proverbios 27

1 No te alabes del día de mañana; porque no sabes que parirá el día.

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

2 Alábete el extraño, y no tu boca: el ajeno, y no tus labios.

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3 Pesada es la piedra, y la arena pesa: mas la ira del insensato es más pesada que ambas cosas.

Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

4 Cruel es la ira; e impetuoso el furor: ¿mas quién parará delante de la envidia?

A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

5 Mejor es la reprensión manifiesta, que el amor oculto.

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6 Fieles son las heridas del que ama; e importunos los besos del que aborrece.

Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

7 El alma harta huella el panal de miel: mas al alma hambrienta todo lo amargo es dulce.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

8 Cual es el ave que se va de su nido, tal es el hombre que se va de su lugar.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

9 El ungüento y el sahumerio alegran el corazón; y el amigo al hombre con el consejo dado de ánimo.

Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.

10 No dejes a tu amigo, ni al amigo de tu padre: ni entres en casa de tu hermano el día de tu aflicción: mejor es el vecino cercano, que el hermano lejano.

A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Sé sabio, o! hijo mío, y alegra mi corazón; y tendré que responder al que me deshonrare.

Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 El avisado ve el mal, y escóndese: mas los simples pasan, y llevan el daño.

Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Quítale su ropa, porque fió al extraño; y por la extraña, préndale.

Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 El que bendice a su amigo a alta voz madrugando de mañana, por maldición se le contará.

A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 Gotera continua en tiempo de lluvia, y la mujer rencillosa son semejantes.

A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 El que la escondió, escondió el viento; porque el aceite en su mano derecha clama.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

17 Hierro con hierro se aguza; y el hombre aguza el rostro de su amigo.

Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

18 El que guarda la higuera, come su fruto: y el que guarda a su señor, será honrado.

Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Como un agua se parece a otra, así el corazón del hombre al otro.

Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 El sepulcro y la perdición nunca se hartan: así los ojos de los hombres nunca se hartan. (Sheol h7585)

Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol h7585)

21 El crisol prueba la plata, y la fragua el oro; y al hombre la boca del que le alaba.

Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.

22 Aunque majes al insensato en un mortero entre granos de trigo majados a pisón, no se quitará de él su fatuidad.

Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

23 Considera atentamente el rostro de tus ovejas: pon tu corazón al ganado.

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Porque las riquezas no son para siempre; ¿y la corona será para perpetuas generaciones?

Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

25 Saldrá la grama, aparecerá la yerba, y segarse han las yerbas de los montes.

Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

26 Los corderos para tus vestidos, y los cabritos para el precio del campo.

Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

27 Y abundancia de leche de las cabras para tu mantenimiento, y para mantenimiento de tu casa, y para sustento de tus criadas.

És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.