詩篇 102
1 苦しむ者が思いくずおれてその嘆きを主のみ前に注ぎ出すときの祈 主よ、わたしの祈をお聞きください。わたしの叫びをみ前に至らせてください。
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 わたしの悩みの日にみ顔を隠すことなく、あなたの耳をわたしに傾け、わが呼ばわる日に、すみやかにお答えください。
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 わたしの日は煙のように消え、わたしの骨は炉のように燃えるからです。
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 わたしの心は草のように撃たれて、しおれました。わたしはパンを食べることを忘れました。
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 わが嘆きの声によってわたしの骨はわたしの肉に着きます。
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 わたしは荒野のはげたかのごとく、荒れた跡のふくろうのようです。
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 わたしは眠らずに屋根にひとりいるすずめのようです。
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 わたしの敵はひねもす、わたしをそしり、わたしをあざける者はわが名によってのろいます。
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 わたしは灰をパンのように食べ、わたしの飲み物に涙を交えました。
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 これはあなたの憤りと怒りのゆえです。あなたはわたしをもたげて投げすてられました。
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 わたしのよわいは夕暮の日影のようです。わたしは草のようにしおれました。
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 しかし主よ、あなたはとこしえにみくらに座し、そのみ名はよろず代に及びます。
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 あなたは立ってシオンをあわれまれるでしょう。これはシオンを恵まれる時であり、定まった時が来たからです。
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 あなたのしもべはシオンの石をも喜び、そのちりをさえあわれむのです。
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 もろもろの国民は主のみ名を恐れ、地のもろもろの王はあなたの栄光を恐れるでしょう。
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 主はシオンを築き、その栄光をもって現れ、
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 乏しい者の祈をかえりみ、彼らの願いをかろしめられないからです。
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 きたるべき代のために、この事を書きしるしましょう。そうすれば新しく造られる民は、主をほめたたえるでしょう。
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 主はその聖なる高き所から見おろし、天から地を見られた。
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 これは捕われ人の嘆きを聞き、死に定められた者を解き放ち、
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 人々がシオンで主のみ名をあらわし、エルサレムでその誉をあらわすためです。
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 その時もろもろの民、もろもろの国はともに集まって、主に仕えるでしょう。
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 主はわたしの力を中途でくじき、わたしのよわいを短くされました。
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 わたしは言いました、「わが神よ、どうか、わたしのよわいの半ばでわたしを取り去らないでください。あなたのよわいはよろず代に及びます」と。
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 あなたはいにしえ、地の基をすえられました。天もまたあなたのみ手のわざです。
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 これらは滅びるでしょう。しかしあなたは長らえられます。これらはみな衣のように古びるでしょう。あなたがこれらを上着のように替えられると、これらは過ぎ去ります。
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 しかしあなたは変ることなく、あなたのよわいは終ることがありません。
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 あなたのしもべの子らは安らかに住み、その子孫はあなたの前に堅く立てられるでしょう。
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
