Zsoltárok 95

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Come ye, make we ful out ioie to the Lord; hertli synge we to God, oure heelthe.

2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Bifore ocupie we his face in knowleching; and hertli synge we to him in salmes.

3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

For God is a greet Lord, and a greet king aboue alle goddis; for the Lord schal not putte awei his puple.

4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

For alle the endis of erthe ben in his hond; and the hiynesses of hillis ben hise.

5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

For the see is his, and he made it; and hise hondis formeden the drie lond.

6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Come ye, herie we, and falle we doun bifore God, wepe we bifore the Lord that made vs;

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

for he is oure Lord God. And we ben the puple of his lesewe; and the scheep of his hond.

8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

If ye han herd his vois to dai; nyle ye make hard youre hertis.

9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

As in the terryng to wraththe; bi the dai of temptacioun in desert. Where youre fadris temptiden me; thei preueden and sien my werkis.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Fourti yeer I was offendid to this generacioun; and Y seide, Euere thei erren in herte.

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

And these men knewen not my weies; to whiche Y swoor in myn ire, thei schulen not entre in to my reste.