Zsoltárok 92

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Ein salme, ein song til kviledagen. Det er godt å prisa Herren, og å syngja ditt namn lov, du Høgste,

2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

å kunngjera di miskunn um morgonen og din truskap um næterne,

3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

med tistrengs-cither og med harpa, med tankefullt spel på cither.

4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

For du hev gledt meg, Herre, med ditt verk, og eg vil fegnast yver det dine hender hev gjort.

5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

Kor store dine gjerningar er, Herre! Ovdjupe er dine tankar.

6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

Ein uvitug mann kjenner ikkje til det, og ein dåre skynar det ikkje.

7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

Når dei ugudlege grønkar som gras, og alle illgjerningsmenner blømer, so er det til deira tyning til æveleg tid.

8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

Men du, Herre, er høg i all æva.

9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

For sjå dine fiendar, Herre - for sjå, dine fiendar skal forgangast, alle illgjerningsmenner vert spreidde.

10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

Du lyfter upp mitt horn som hornet til villuksen, frisk olje er rent yver meg.

11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

Og mitt auga skal sjå med lyst på mine fiendar, og øyro mine høyra um dei vonde som stend upp imot meg.

12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

Den rettferdige skal renna upp som palmetreet, som ceder på Libanon skal han veksa.

13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

Dei er planta i Herrens hus og skal grønka i Guds fyregardar.

14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

Endå i høg alder skyt dei friske renningar, dei er groande og grønkande

15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

til å forkynna at Herren er rettvis, han, mitt berg, og at det ingen urett er i honom.