< Zsoltárok 92 >

1 Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! 2 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. 3 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. 4 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. 5 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! 6 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: 7 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők; 8 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! 9 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők! 10 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. 11 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. 12 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. 13 Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. 14 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; 15 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

< Zsoltárok 92 >