Zsoltárok 83

1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

Pesem in psalm Asafu. O Bog, ne molči, ne delaj se gluhega, in ne mirúj, o Bog mogočni!

2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

Ker glej, neprijatelji tvoji ropotajo, in sovražniki tvoji dvigujejo glavo.

3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

Zoper ljudstvo tvoje prekanjeno delajo naklep; in posvetujejo se zoper skrite tvoje.

4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

Rekoč: Dejte, potrebimo jih, da ne bodejo narod, da se ne bode več imenovalo ime Izraelovo.

5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

Ker naklep so storili z enakimi srci; zoper tebe so sklenili zavezo.

6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

Šatori Idumejcev in Izmaeličanov, Moabljani in Agarenci;

7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

Gebaljani in Amonjani in Amalečani; Palestinjani s Tira prebivalci.

8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

Tudi Asirijan se jim je pridružil; roka so sinovom Lotovim.

9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

Stóri jim kakor Madijanom, kakor Sisaru, kakor Jabinu ob potoku Kisonu,

10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

Ki so bili pokončani pri Endoru; postali so zemlje gnoj.

11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

Naredi njih plemenitnike same kakor Oreba, in kakor Zeba; kakor Zebaha in Salmuna vse njih poglavarje,

12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

Kateri pravijo: Pridobimo prebivališča Božja.

13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

Bog moj, naredi jih kakor kolo, kakor pleve pred vetrom.

14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

Kakor ogenj požiga gozd, in kakor plamen vnema gore,

15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

Tako jih pódi z viharjem svojim; in z vrtincem svojim jih preplaši.

16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

Sè sramoto napolni njih obličje; da se bode iskalo ime tvoje, o Gospod.

17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

Rudečica naj jih oblije, in zbegajo naj se večno; sramujejo se naj in poginejo;

18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

Da se spozná, da si ti, kateremu edinemu je ime Gospod, vzvišen nad vesoljno zemljo.