Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
A maskil of Asaph. Why, O God, have you spurned us forever? Why smokes your wrath against the sheep of your pasture?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Remember the community you purchased of old to become by redemption the tribe of your heritage, Zion, the mountain you made your home.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Rouse yourself, visit its ruins complete. In the temple the foe has made havoc of all things.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Like lions your enemies roared through your house, replacing our symbols by signs of their own,
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
hacking, like woodsmen who lift axes on thickets of trees,
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
smashing with hatchets and hammers all of its carved work together.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
They have set your temple on fire, to the very ground they have outraged the place where lives your name.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
They have said in their heart, ‘Let us utterly crush them.’ They have burned all the houses of God in the land.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
No symbol of ours do we see any more: no prophet is there any more, none is with us who knows how long.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
How long, O God, is the foe to insult? Shall the enemy spurn your name forever?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Why, O Lord, do you hold back your hand, why keep your right hand in the folds of your robe?
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Yet God is our king from the ancient days, in the midst of the earth working deeds of salvation.
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
It was you who did cleave the sea by your might, and shatter the heads of the ocean monsters.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
It was you who did crush many-headed Leviathan, and give him as food to the beasts of the wilderness.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
It was you who did cleave the fountains and torrents; it was you who did dry the perennial streams.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Yours is the day; yours, too, is the night, it was you who did establish the sun and the star.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
It was you who did fix all the borders of earth: summer and winter it’s you who have made them.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Yet, for all this, the foe has insulted you, Lord, and a nation of fools has reviled your name.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Do not give your dove to the beasts, do not forget your afflicted forever.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Look to the sleek ones – how full they are: the dark places of earth are the dwellings of violence.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
O let not the downtrodden turn back ashamed: let the poor and the needy sing praise to your name.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Arise, God, and defend your cause: remember how fools all the day insult you.
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Do not forget the uproar of your enemies, the din of your foes that ascends evermore.
