Zsoltárok 73
1 Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
A psalm of Asaph. Yes, God is good to the upright, the Lord to the pure in heart.
2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
But my feet were almost gone, my steps had nearly slipped,
3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
through envy of godless braggarts, when I saw how well they fared.
4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
For never a pang have they, their body is sound and sleek.
5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
They have no trouble like mortals, no share in human pain.
6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
So they wear their pride like a necklace, they put on the garment of wrong,
7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
their eyes stand out with fatness, their heart swells with riotous fancies.
8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
Their speech is mocking and evil, condescending and crooked their speech.
9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
They have set their mouth in the heavens, while their tongue struts about on the earth.
10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
Small wonder that people resort to them, and drink deep draughts of their lore.
11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
‘How does God know?’ they say, ‘And has the Most High any knowledge?’
12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
See! These are the godless, with wealth and ease ever increasing.
13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
Yes, in vain have I kept my heart pure, and washed my hands in innocence;
14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
for all the day long was I plagued not a morning but I was chastised.
15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
But to resolve to speak like they do would be treachery to your children.
16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
So I sought to understand it, but a wearisome task it seemed:
17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
till I entered the holy world of God and saw clearly their destiny.
18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
Yes, you set them on slippery places; down to destruction you hurl them.
19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
One moment and then what a horror of ruin! They are finished and ended in terrors.
20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
Like a dream, when one wakes, shall they be, whose phantoms the waker despises.
21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
So my bitterness of mind and the pain that stabbed my heart
22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
show how dull I was and stupid just like a beast before you.
23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
But I am always with you, you have hold of my right hand.
24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
By a plan of yours you guide me and will afterward take me to glory.
25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Whom have I in the heavens but you? And on earth there is none I desire beside you.
26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Though flesh and heart waste away, yet God is the rock of my heart, yet God is my portion forever.
27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
For see! Those who are far from you must perish, you destroy all who are false to you.
28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
But I am happy when close to God; the Lord my God I have made my refuge, that I may recount all the things you have done.
