Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Dāvida dziesma, kad viņš bija Jūda tuksnesī. Ak Dievs! Tu esi mans stiprais Dievs, Tevi es meklēju pašā rītā, pēc Tevis slāpst manai dvēselei, pēc Tevis ilgojās mana miesa sausā un izkaltušā zemē, kur ūdens nav.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Tā es svētā vietā pēc Tevis esmu skatījies, redzēt Tavu spēku un Tavu godību.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Jo Tava žēlastība ir labāka nekā dzīvība; manas lūpas Tevi slavē.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Tā es Tevi gribētu teikt mūžam, un pacelt savas rokas Tavā Vārdā.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Tad mana dvēsele taptu paēdināta kā ar taukumiem un gardumiem, un mana mute Tevi slavētu ar priecīgām lūpām.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Es Tevi pieminu apguldamies, un uzmozdamies es domāju uz Tevi.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Jo Tu esi mans palīgs, un Tavu spārnu pavēnī es dziedāšu priecīgi.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Mana dvēsele Tev pieķeras, Tava labā roka mani tura.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Bet tie, kas manu dvēseli meklē izpostīt, nogrims pašos zemes dziļumos.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Tos nodos zobena asmenim un tie būs lapsām par barību.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Bet ķēniņš priecāsies iekš Dieva; kas pie tā zvēr, tas lielīsies; jo melkuļu mute taps aizbāzta.