Zsoltárok 50

1 Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Zabbuli ya Asafu. Oyo Owaamaanyi, Mukama Katonda, akoowoola ensi okuva enjuba gy’eva okutuuka gy’egwa.

2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Katonda ayakaayakana ng’ava mu Sayuuni n’obulungi bw’ekitiibwa kye ekituukiridde.

3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Katonda waffe ajja, naye tajja kasirise, omuliro ogusaanyaawo buli kintu gwe gumukulembera, n’omuyaga ogw’amaanyi ne gumwetooloola.

4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Akoowoola abali mu ggulu ne ku nsi, azze okusalira abantu be omusango.

5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

Agamba nti, “Munkuŋŋaanyize abantu bange abaayawulibwa, abaakola nange endagaano nga bawaayo ssaddaaka.”

6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)

Eggulu litegeeza obutuukirivu bwa Katonda kubanga Katonda yennyini ye mulamuzi.

7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

“Muwulirize, mmwe abantu bange, nange nnaayogera. Ggwe Isirayiri bino bye nkuvunaana: Nze Katonda, Katonda wo.

8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Sikunenya lwa ssaddaaka zo, oba ebiweebwayo ebyokebwa by’ossa mu maaso gange bulijjo.

9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Sikyakkiriza nte nnume n’emu evudde mu kiralo kyo, wadde embuzi ennume ezivudde mu bisibo byo.

10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Kubanga buli nsolo ey’omu kibira yange, awamu n’ente eziri ku nsozi olukumi.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

Ennyonyi zonna ez’oku nsozi nzimanyi, n’ebiramu byonna eby’omu nsiko byange.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Singa nnumwa enjala sandikubuulidde: kubanga ensi n’ebigirimu byonna byange.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Ndya ennyama y’ente ennume, wadde okunywa omusaayi gw’embuzi?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

“Owangayo ssaddaaka ey’okwebaza eri Katonda; era otuukirizanga obweyamo bwo eri oyo Ali Waggulu Ennyo.

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Bw’obanga mu buzibu, nnaakuwonyanga, naawe onongulumizanga.”

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Naye omubi Katonda amugamba nti, “Lekeraawo okwatulanga amateeka gange, n’endagaano yange togyogerangako.

17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Kubanga okyawa okuluŋŋamizibwa, n’ebigambo byange tobissaako mwoyo.

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Bw’olaba omubbi, ng’omukwana; era weetaba n’abenzi.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Okolima era olimba; olulimi lwo lwogera ebitali bya butuukirivu.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Muganda wo omwogerako bibi byereere buli kiseera, era owayiriza omwana wa nnyoko yennyini.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

Ebyo byonna obikoze, ne nsirika, n’olowooza nti twenkanankana. Naye kaakano ka nkunenye, ebisobyo byonna mbikulage.

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

“Ggwe eyeerabira Katonda, ebyo bisseeko omwoyo, nneme kukuyuzaayuza nga tewali na wa kukuwonya.

23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Oyo awaayo ssaddaaka ey’okwebaza angulumiza, era ateekateeka ekkubo ndyoke mulage obulokozi bwa Katonda.”