Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
`The salm of Dauid, to bythenke on the sabat. Lord, repreue thou not me in thi strong veniaunce; nether chastice thou me in thin ire.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thin arowis ben fitchid in me; and thou hast confermed thin hond on me.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
Noon helthe is in my fleisch fro the face of thin ire; no pees is to my boonys fro the face of my synnes.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For my wickidnessis ben goon ouer myn heed; as an heuy birthun, tho ben maad heuy on me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
Myn heelid woundis weren rotun, and ben brokun; fro the face of myn vnwisdom.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am maad a wretche, and Y am bowid doun til in to the ende; al dai Y entride sorewful.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my leendis ben fillid with scornyngis; and helthe is not in my fleisch.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am turmentid, and maad low ful greetli; Y roride for the weilyng of myn herte.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, al my desire is bifor thee; and my weilyng is not hid fro thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
Myn herte is disturblid in me, my vertu forsook me; and the liyt of myn iyen `forsook me, and it is not with me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My frendis and my neiyboris neiyiden; and stoden ayens me. And thei that weren bisidis me stoden afer;
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
and thei diden violence, that souyten my lijf. And thei that souyten yuels to me, spaken vanytees; and thouyten gilis al dai.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But Y as a deef man herde not; and as a doumb man not openynge his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
And Y am maad as a man not herynge; and not hauynge repreuyngis in his mouth.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For, Lord, Y hopide in thee; my Lord God, thou schalt here me.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For Y seide, Lest ony tyme myn enemyes haue ioye on me; and the while my feet ben mouyd, thei spaken grete thingis on me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For Y am redi to betyngis; and my sorewe is euere in my siyt.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For Y schal telle my wickidnesse; and Y schal thenke for my synne.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But myn enemyes lyuen, and ben confermed on me; and thei ben multiplyed, that haten me wickidli.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
Thei that yelden yuels for goodis, backbitiden me; for Y suede goodnesse.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
My Lord God, forsake thou not me; go thou not awei fro me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Lord God of myn helthe; biholde thou in to myn help.
