Zsoltárok 25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

Pesem Davidova: K tebi, Gospod, dvigam dušo svojo.

2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

Bog moj, v té zaupam, naj se ne osramotim, sovražniki moji naj se ne radujejo nad mano.

3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

Tudi kdor čaka tebe, naj se ne osramoti; osramoté se naj, kateri izdajalsko ravnajo po krivem.

4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Pota svoja mi kaži, Gospod; steze svoje úči me.

5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

Daj, da hodim po resnici tvoji, in úči me; ker ti si Bog blaginje moje, tebe čakam ves dan.

6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

Spomni se usmiljenja svojega, Gospod, in milosti svojih, da so od vekomaj.

7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

Grehov mladosti moje in pregreškov mojih ne spominjaj se; po milosti svoji spominjaj se me ti, zavoljo dobrote svoje, Gospod.

8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

Dober in pravičen je Gospod: zatorej uči grešnike pot;

9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.

Dela, da hodijo krotki po pravici, in krotke uči pot svojo.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

Vse steze Gospodove so milost in zvestoba njim, ki hranijo zavezo njegovo in pričanja njegova.

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

Zavoljo imena svojega, Gospod, bodeš torej prizanesel krivici moji, ker velika je.

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

Kakošen bode mož tisti, kateri se boji Gospoda, ki ga uči, katero pot naj izvoli?

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

Duša njegova bode prenočevala v dobrem, in seme njegovo bode dedovalo deželo.

14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.

Skrivnost Gospodova biva pri njih, ki se ga bojé, in zaveza njegova, da po izkušnji priča zanje.

15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.

Oči moje gledajo neprestano v Gospoda; ker on potegne iz mreže noge moje.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

Ozri se v mé, in milost mi stóri; ker samoten sem in ubožen.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Stiske srca mojega se razširjajo; iz nadlog mojih potegni me.

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

Poglej siromaštvo moje in težavo mojo; in odpusti vse grehe moje.

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.

Ozri se v sovražnike moje, ker močneji so; in s hudim sovraštvom me sovražijo.

20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

Reši dušo mojo in otmi me; naj se ne osramotim, ker pribegam k tebi.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

Poštenost naj me brani in pravica, ker tebe čakam.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Reši, Bog, Izraela vseh zatiranj njegovih.