Zsoltárok 143
1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.
The salm of Dauid. Lord, here thou my preier, with eeris perseyue thou my biseching; in thi treuthe here thou me, in thi riytwisnesse.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
And entre thou not in to dom with thi seruaunt; for ech man lyuynge schal not be maad iust in thi siyt.
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
For the enemy pursuede my soule; he made lowe my lijf in erthe. He hath set me in derk placis, as the deed men of the world,
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
and my spirit was angwischid on me; myn herte was disturblid in me.
5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
I was myndeful of elde daies, Y bithouyte in alle thi werkis; Y bithouyte in the dedis of thin hondis.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. (Szela)
I helde forth myn hondis to thee; my soule as erthe with out water to thee.
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
Lord, here thou me swiftli; my spirit failide. Turne thou not a wei thi face fro me; and Y schal be lijk to hem that gon doun in to the lake.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
Make thou erli thi merci herd to me; for Y hopide in thee. Make thou knowun to me the weie in which Y schal go; for Y reiside my soule to thee.
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
Delyuere thou me fro myn enemyes, Lord, Y fledde to thee;
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
teche thou me to do thi wille, for thou art my God. Thi good spirit schal lede me forth in to a riytful lond;
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
Lord, for thi name thou schalt quikene me in thin equite. Thou schalt lede my soule out of tribulacioun;
12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
and in thi merci thou schalt scatere alle myn enemyes. And thou schalt leese alle them, that troublen my soule; for Y am thi seruaunt.
