Zsoltárok 140

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

In finem. Psalmus David. Eripe me, Domine, ab homine malo; a viro iniquo eripe me.

2 A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

Qui cogitaverunt iniquitates in corde, tota die constituebant prælia.

3 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. (Szela)

Acuerunt linguas suas sicut serpentis; venenum aspidum sub labiis eorum.

4 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

Custodi me, Domine, de manu peccatoris, et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos:

5 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! (Szela)

absconderunt superbi laqueum mihi. Et funes extenderunt in laqueum; juxta iter, scandalum posuerunt mihi.

6 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

Dixi Domino: Deus meus es tu; exaudi, Domine, vocem deprecationis meæ.

7 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

Domine, Domine, virtus salutis meæ, obumbrasti super caput meum in die belli.

8 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! (Szela)

Ne tradas me, Domine, a desiderio meo peccatori: cogitaverunt contra me; ne derelinquas me, ne forte exaltentur.

9 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

Caput circuitus eorum: labor labiorum ipsorum operiet eos.

10 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

Cadent super eos carbones; in ignem dejicies eos: in miseriis non subsistent.

11 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

Vir linguosus non dirigetur in terra; virum injustum mala capient in interitu.

12 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

Cognovi quia faciet Dominus judicium inopis, et vindictam pauperum.

13 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.

Verumtamen justi confitebuntur nomini tuo, et habitabunt recti cum vultu tuo.