Zsoltárok 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Oratio Moysi, hominis Dei. Domine, refugium factus es nobis a generatione in generationem.

2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Priusquam montes fierent, aut formaretur terra et orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es, Deus.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini, filii hominum.

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

Quoniam mille anni ante oculos tuos tamquam dies hesterna quæ præteriit: et custodia in nocte

5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

quæ pro nihilo habentur, eorum anni erunt.

6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Mane sicut herba transeat; mane floreat, et transeat; vespere decidat, induret, et arescat.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo; sæculum nostrum in illuminatione vultus tui.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

Quoniam omnes dies nostri defecerunt, et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur;

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni, et amplius eorum labor et dolor; quoniam supervenit mansuetudo, et corripiemur.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Quis novit potestatem iræ tuæ, et præ timore tuo iram tuam

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac, et eruditos corde in sapientia.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Convertere, Domine; usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Repleti sumus mane misericordia tua; et exsultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Lætati sumus pro diebus quibus nos humiliasti; annis quibus vidimus mala.

16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Respice in servos tuos et in opera tua, et dirige filios eorum.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos, et opus manuum nostrarum dirige.