Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

The song of greces. Lord, Y criede to thee fro depthes; Lord, here thou mi vois.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Thin eeris be maad ententif; in to the vois of my biseching.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Lord, if thou kepist wickidnessis; Lord, who schal susteyne?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

For merci is at thee; and, Lord, for thi lawe Y abood thee. Mi soule susteynede in his word; my soule hopide in the Lord.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Fro the morewtid keping til to niyt;

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Israel hope in the Lord.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

For whi merci is at the Lord; and plenteous redempcioun is at hym.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

And he schal ayen bie Israel; fro alle the wickidnessis therof.