Zsoltárok 122

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

The song of the grecis of Dauid. I am glad in these thingis, that ben seid to me; We schulen go in to the hous of the Lord.

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Oure feet weren stondynge; in thi hallis, thou Jerusalem.

3 Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

Jerusalem, which is bildid as a citee; whos part taking therof is in to the same thing.

4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

For the lynagis, the lynagis of the Lord stieden thidir, the witnessing of Israel; to knouleche to the name of the Lord.

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

For thei saten there on seetis in doom; seetis on the hous of Dauid.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Preie ye tho thingis, that ben to the pees of Jerusalem; and abundaunce be to hem that louen thee.

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Pees be maad in thi vertu; and abundaunce in thi touris.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For my britheren and my neiyboris; Y spak pees of thee.

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

For the hous of oure Lord God; Y souyte goodis to thee.