Zsoltárok 105

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

Kiittäkää Herraa, julistakaa hänen nimeänsä, tehkää hänen suuret tekonsa tiettäviksi kansojen keskuudessa.

2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

Laulakaa hänelle, veisatkaa hänelle, puhukaa kaikista hänen ihmeistänsä.

3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Hänen pyhä nimensä olkoon teidän kerskauksenne; iloitkoon niiden sydän, jotka etsivät Herraa.

4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

Kysykää Herraa ja hänen voimaansa, etsikää alati hänen kasvojansa.

5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

Muistakaa hänen ihmetöitänsä, jotka hän on tehnyt, hänen ihmeitänsä ja hänen suunsa tuomioita,

6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

te Aabrahamin, hänen palvelijansa, siemen, Jaakobin lapset, te hänen valittunsa.

7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

Hän, Herra, on meidän Jumalamme; hänen tuomionsa käyvät yli kaiken maan.

8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

Hän muistaa liittonsa iankaikkisesti, säätämänsä sanan hamaan tuhansiin polviin,

9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

liittonsa, jonka hän teki Aabrahamin kanssa, ja Iisakille vannomansa valan.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

Hän vahvisti sen käskyksi Jaakobille, Israelille iankaikkiseksi liitoksi.

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

Hän sanoi: "Sinulle minä annan Kanaanin maan, se olkoon teidän perintöosanne".

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

Heitä oli vähäinen joukko, vain harvoja, ja he olivat muukalaisia siellä.

13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

Ja he vaelsivat kansasta kansaan ja yhdestä valtakunnasta toiseen kansaan.

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

Hän ei sallinut kenenkään heitä vahingoittaa, ja hän rankaisi kuninkaita heidän tähtensä:

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

"Älkää koskeko minun voideltuihini, älkää tehkö pahaa minun profeetoilleni".

16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

Ja kun hän kutsui nälänhädän maahan ja kokonaan mursi leivän tuen,

17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

oli hän lähettänyt heidän edellänsä miehen: Joosef oli myyty orjaksi.

18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

Hänen jalkojansa vaivattiin kahleilla, hän joutui rautoihin,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

siksi kunnes hänen sanansa kävi toteen ja Herran puhe osoitti hänet puhtaaksi.

20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

Niin kuningas lähetti ja päästätti hänet, kansojen hallitsija laski hänet irti.

21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

Hän pani hänet talonsa herraksi ja kaiken omaisuutensa haltijaksi,

22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

sitomaan mielensä mukaan hänen ruhtinaitansa ja opettamaan viisautta vanhimmille.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

Niin joutui Israel Egyptiin, Jaakob muukalaiseksi Haamin maahan.

24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

Ja Herra teki kansansa hyvin hedelmälliseksi ja väkevämmäksi heidän vihamiehiänsä.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

Hän käänsi näitten sydämen vihaamaan hänen kansaansa, kavalasti kohtelemaan hänen palvelijoitaan.

26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

Hän lähetti Mooseksen, palvelijansa, ja Aaronin, jonka hän oli valinnut.

27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

Nämä tekivät hänen tunnustekonsa heidän keskellään, tekivät ihmeitä Haamin maassa.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

Hän lähetti pimeyden ja pimensi kaiken, eivätkä he vastustaneet hänen sanojansa.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

Hän muutti heidän vetensä vereksi ja kuoletti heiltä kalat.

30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

Heidän maansa vilisi sammakoita aina kuningasten kammioita myöten.

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

Hän käski, ja paarmoja tuli ja sääskiä koko heidän alueellensa.

32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

Hän antoi heille rakeita sateen sijaan, tulen leimauksia heidän maahansa.

33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

Ja hän hävitti heidän viini-ja viikunapuunsa ja murskasi puut heidän alueeltansa.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

Hän käski, ja heinäsirkkoja tuli ja tuhosirkkoja lukematon joukko;

35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

ne söivät kaiken ruohon heidän maastansa, söivät hedelmän heidän vainioiltansa.

36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

Ja hän surmasi kaikki heidän maansa esikoiset, kaikki heidän miehuutensa ensimmäiset.

37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

Sitten hän vei Israelin sieltä varustettuna hopealla ja kullalla, eikä ollut hänen sukukunnissaan kompastuvaista.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

Egypti iloitsi heidän lähdöstänsä, koska sen oli vallannut pelko heidän tähtensä.

39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

Hän levitti suojaksi pilven ja tulen valaisemaan yötä.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

He pyysivät, ja hän pani tulemaan viiriäiset, ja hän ravitsi heitä taivaan leivällä.

41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

Hän avasi kallion, ja vettä vuoti; se juoksi virtana kautta erämaan.

42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

Sillä hän muisti pyhän sanansa, muisti Aabrahamia, palvelijaansa.

43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

Niin hän vei kansansa pois sen iloitessa, valittunsa heidän riemuitessaan.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

Ja hän antoi heille pakanain maat, ja he ottivat omaksensa kansojen vaivannäöt,

45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!

että he noudattaisivat hänen käskyjänsä ja ottaisivat hänen laeistansa vaarin. Halleluja!