Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Salomon, Daavidin pojan, Israelin kuninkaan, sananlaskut,
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
viisauden ja kurin oppimiseksi, ymmärryksen sanojen ymmärtämiseksi,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
taitoa tuovan kurin, vanhurskauden, oikeuden ja vilpittömyyden saamiseksi,
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
mielevyyden antamiseksi yksinkertaisille, tiedon ja taidollisuuden nuorille.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Viisas kuulkoon ja saakoon oppia lisää, ja ymmärtäväinen hankkikoon elämänohjetta
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
ymmärtääkseen sananlaskuja ja vertauksia, viisasten sanoja ja heidän ongelmiansa.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Herran pelko on tiedon alku; hullut pitävät halpana viisauden ja kurin.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Kuule, poikani, isäsi kuritusta äläkä hylkää äitisi opetusta,
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
sillä ne ovat ihana seppele sinun päähäsi ja käädyt sinun kaulaasi.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Poikani, jos synnintekijät sinua viekoittelevat, älä suostu.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Jos he sanovat: "Lähde mukaamme! Väijykäämme verta, vaanikaamme viatonta syyttömästi;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
nielaiskaamme niinkuin tuonela heidät elävältä, ehyeltään, niinkuin hautaan vaipuvaiset; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
me saamme kaikenlaista kallista tavaraa, täytämme talomme saaliilla;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
heitä arpasi meidän kanssamme, yhteinen kukkaro olkoon meillä kaikilla" -
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Älä lähde, poikani, samalle tielle kuin he, pidätä jalkasi heidän poluiltansa.
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, kiiruhtavat vuodattamaan verta.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Sillä verkko on viritetty kaikille siivekkäille, niin että ne sen näkevät. -Mutta turhaan:
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
omaa vertansa he väijyvät, vaanivat omaa henkeänsä.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Näin käy jokaiselle väärän voiton pyytäjälle: se ottaa haltijaltaan hengen.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Viisaus huutaa kadulla, antaa äänensä kuulua toreilla;
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
meluisten katujen kulmissa se kutsuu, porttien ovilta kaupungissa sanansa sanoo:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Kuinka kauan te, yksinkertaiset, rakastatte yksinkertaisuutta, kuinka kauan pilkkaajilla on halu pilkkaan ja tyhmät vihaavat tietoa?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kääntykää minun nuhdeltavikseni. Katso, minä vuodatan teille henkeäni, saatan sanani tiedoksenne.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Kun minä kutsuin ja te estelitte, kun ojensin kättäni eikä kenkään kuunnellut,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
vaan te vieroksuitte kaikkia minun neuvojani, ette suostuneet minun nuhteisiini,
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
niin minäkin nauran teidän hädällenne, pilkkaan, kun tulee se, mitä te kauhistutte;
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
kun myrskynä tulee se, mitä te kauhistutte, kun hätänne saapuu tuulispäänä, kun päällenne tulee vaiva ja ahdistus.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Silloin he minua kutsuvat, mutta minä en vastaa, etsivät minua, mutta eivät löydä.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Koska he vihasivat tietoa, eivät valinneet osaksensa Herran pelkoa
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
eivätkä suostuneet minun neuvooni, vaan katsoivat kaiken minun nuhteluni halvaksi,
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
saavat he syödä oman vaelluksensa hedelmiä ja saavat kyllänsä omista hankkeistaan.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Sillä yksinkertaiset tappaa heidän oma luopumuksensa, ja tyhmät tuhoaa heidän oma suruttomuutensa.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Mutta joka minua kuulee, saa asua turvassa ja olla rauhassa onnettomuuden kauhuilta.
