Zsoltárok 10

1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Lord, why are you so distant? Why do you hide from me in times of trouble?

2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

The wicked chase down the poor with impunity. May they be trapped by the evil schemes they themselves invented.

3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

For the wicked boast about what they want to do. They praise the greedy, but treat the Lord with contempt.

4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

The wicked are too proud to come to God. In all their thinking they never consider God.

5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

What they do always seems to go well. They're unaware of God's judgments. They ridicule all their enemies.

6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

They tell themselves, “Nothing bad is going to happen to me. I'll never be in trouble!”

7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Their speech is full of cursing, lies, and threats; their tongues are always ready to spread trouble and cause evil.

8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

They hide out in ambush in the villages, ready to kill innocent passers-by. They are always on the lookout for their next victim.

9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

They lie in ambush like a lion ready to attack, ready to leap out from their hiding place to seize their victim. They capture the helpless, throwing a net over them.

10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Their victims are knocked down, laid low. They fall under the strength of the wicked.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

They tell themselves, “God won't notice. He's looking the other way. He won't ever see anything.”

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Take a stand, Lord! Raise your hand to strike! Don't forget those who can't defend themselves.

13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

Why do the wicked think they can treat God with such contempt? Why do they think that God won't make them accountable?

14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

But you do see the trouble and grief they cause. Take it into your own hands. The helpless trust in you; you defend the orphans.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Destroy the power of the wicked, those evil people! Call each of them to account until there are none left!

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

Lord, you are King forever and ever! The nations will vanish from their lands.

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

Lord, you have heard the longing cries of those who are suffering. You will encourage them, for you will listen to them.

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.

You will defend the rights of orphans and the oppressed so that those who are mere human beings here on earth will never terrorize them again.