Jób 6

1 Jób pedig felele, és monda:

A Jov odgovori i reèe:

2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

O da bi se dobro izmjerili jadi moji, i zajedno se nevolja moja metnula na mjerila!

3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Pretegla bi pijesak morski; zato mi i rijeèi nedostaje.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Jer su strijele svemoguæega u meni, otrov njihov ispija mi duh, strahote Božije udaraju na me.

5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Rièe li divlji magarac kod trave? muèe li vo kod piæe svoje?

6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Jede li se bljutavo bez soli? ima li slasti u biocu od jajca?

7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Èega se duša moja nije htjela dotaknuti, to mi je jelo u nevolji.

8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

O da bi mi se ispunila molba, i da bi mi Bog dao što èekam!

9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

I da bi Bog htio satrti me, da bi mahnuo rukom svojom, i istrijebio me!

10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Jer mi je još utjeha, ako i gorim od bola niti me žali, što nijesam tajio rijeèi svetoga.

11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Kaka je sila moja da bih pretrpio? kakav li je kraj moj da bih produljio život svoj?

12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Je li sila moja kamena sila? je li tijelo moje od mjedi?

13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

Ima li još pomoæi u mene? i nije li daleko od mene što bi me pridržalo?

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Nesretnomu treba milost prijatelja njegova, ali je on ostavio strah svemoguæega.

15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Braæa moja iznevjeriše kao potok, kao bujni potoci proðoše,

16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;

Koji su mutni od leda, u kojima se sakriva snijeg;

17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Kad se otkrave, oteku; kad se zagriju, nestane ih s mjesta njihovijeh.

18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

Tamo amo svræu od putova svojih, idu u ništa i gube se.

19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Putnici iz Teme pogledahu, koji iðahu u Sevu uzdahu se u njih;

20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Ali se postidješe što se pouzdaše u njih, došavši do njih osramotiše se.

21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Tako i vi postaste ništa; vidjeste pogibao moju, i strah vas je.

22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Eda li sam vam rekao: dajte mi, ili od blaga svojega poklonite mi;

23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Ili izbavite me iz ruke neprijateljeve, i iz ruke nasilnièke iskupite me?

24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Pouèite me, i ja æu muèati; i u èemu sam pogriješio, obavijestite me.

25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Kako su jake rijeèi istinite! Ali šta æe ukor vaš?

26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Mislite li da æe rijeèi ukoriti, i da je govor èovjeka bez nadanja vjetar?

27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

I na sirotu napadate, i kopate jamu prijatelju svojemu.

28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Zato sada pogledajte me, i vidite lažem li pred vama.

29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Pregledajte; da ne bude nepravde; pregledajte, ja sam prav u tom.

30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

Ima li nepravde na jeziku mojem? ne razbira li grlo moje zla?