Jób 39

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Tiedätkö sinä vuorikauristen poikimisajat, valvotko peurojen synnytyskipuja?

2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Lasketko, milloin niiden kuukaudet täyttyvät, ja tiedätkö ajan, milloin ne poikivat?

3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Ne painautuvat maahan, saavat ilmoille sikiönsä ja vapautuvat synnytystuskistaan.

4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Niiden vasikat vahvistuvat, kasvavat kedolla; ne lähtevät tiehensä eivätkä enää palaja.

5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Kuka on laskenut villiaasin vapaaksi, kuka irroittanut metsäaasin siteet,

6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

sen, jolle minä annoin aavikon asunnoksi ja suola-aron asuinsijaksi?

7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Se nauraa kaupungin kohinalle, ajajan huutoa se ei kuule;

8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

se tähystelee vuorilta laiduntansa ja etsii kaikkea vihantaa.

9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Taipuuko villihärkä sinua palvelemaan, ja yöpyykö se sinun seimesi ääreen?

10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Voitko ohjaksilla pakottaa villihärän vaolle, tahi äestääkö se laaksonpohjia sinua seuraten?

11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Voitko siihen luottaa, siksi että sen voima on suuri, voitko jättää sen haltuun työsi hedelmät?

12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Voitko uskoa, että se palajaa ja kokoaa viljasi sinun puimatantereellesi?

13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Kamelikurjen siipi lepattaa iloisesti, mutta asuuko sen sulissa ja höyhenissä haikaran hellyys?

14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Se jättää munansa maahan, hiekalle helteen haudottaviksi.

15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Ei se ajattele, että jalka voi ne särkeä ja metsän eläimet polkea ne rikki.

16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Se on tyly poikasilleen, niinkuin ne eivät olisikaan sen omia; hukkaan menee sen vaiva, mutta ei se sitä pelkää.

17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Sillä Jumala on jättänyt sen viisautta vaille ja tehnyt sen ymmärryksestä osattomaksi.

18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Kun se kiitää ilmaa piesten, nauraa se hevoselle ja ratsumiehelle.

19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Sinäkö annat hevoselle voiman, puetat sen kaulan liehuvalla harjalla?

20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Sinäkö panet sen hyppimään kuin heinäsirkan? Sen uljas korskunta on peljättävä.

21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Se kuopii lakeutta ja iloitsee, lähtee voimalla asevarustuksia vastaan.

22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Se nauraa pelolle, ei säiky eikä väisty miekan edestä.

23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Sen yllä kalisee viini, välkähtää keihäs ja peitsi.

24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Käy jyrinä ja jytinä, kun se laukaten taivalta ahmii; ei mikään sitä pidätä sotatorven pauhatessa.

25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Milloin ikinä sotatorvi soi, hirnuu se: iihaha! Jo kaukaa se vainuaa taistelun, päälliköiden jylisevän äänen ja sotahuudon.

26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

Sinunko ymmärryksesi voimasta jalohaukka kohoaa korkealle, levittää siipensä kohti etelää?

27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

Tahi sinunko käskystäsi kotka lentää ylhäälle ja tekee pesänsä korkeuteen?

28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

Kalliolla se asuu ja yöpyy, kallion kärjellä, vuorilinnassaan.

29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

Sieltä se tähystelee saalista; kauas katsovat sen silmät.

30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Sen poikaset särpivät verta, ja missä on kaatuneita, siellä on sekin."