Jób 16

1 Felele pedig Jób, és monda:

Yobu n’addamu nti,

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

“Mpulidde ebintu bingi ebiri nga bino; mwenna muli mikwano gyange egitagasa.

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

Ebigambo byammwe bingi, tebiikome? Kiki ekibaluma ne mutalekeraawo kuwakana?

4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Nange nandyogedde nga mmwe, singa mmwe mubadde mu kifo kyange; nandyogedde ebigambo ebisengeke obulungi ebibanyiga, ne mbanyeenyeza n’omutwe gwange.

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

Naye akamwa kange kandibazizzaamu amaanyi; ebigambo eby’essuubi okuva mu kamwa kange byandibaleetedde eddembe.

6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

“Ate bwe njogera, obulumi bwange tebuwona, bwe nsirika era busigalawo.

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Mazima ddala, Ayi Katonda, ommazeemu amaanyi; osaanyiririzzaawo ddala ennyumba yange yonna.

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Onsibye n’onyweza ekinnumiririza ddala, obukovvu bwange bwe bukulaga bwe ndi, kirabika ne ku maaso.

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Katonda annumba n’obusungu bwe n’anjuzaayuza, annumira emba; omulabe wange antunuulira nkaliriza n’amaaso ge agafumita.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Abantu bayasamya emimwa gyabwe ne bansekerera; bankuŋŋaanirako ne bankuba empi ku matama.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Katonda ampaddeyo eri omukozi w’ebibi, era n’ansuula mu mikono gy’ababi.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Nnali bulungi, n’anjuzaamu wakati; yankwata ku nsingo n’ammenyamu. Anfudde ssabbaawa,

13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

abakubi b’obusaale banneetoolodde. Awatali kusaasira, afumita ensigo zange, omususa gwange ne guyiika ku ttaka.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Annumba, emirundi n’emirundi, n’anfubutukirako ng’omulwanyi omuzira.

15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

“Neetungidde ebikutiya eby’okukungubagiramu, ne nkweka obwenyi bwange mu nfuufu.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

Nzenna mmyuse amaaso olw’okukaaba, ekisiikirize ekikwafu ennyo kyetoolodde amaaso gange,

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

newaakubadde ng’emikono gyange tegirina bibi bye gikoze, n’okusaba kwange nga kutukuvu.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

“Ggwe ensi, tobikka ku musaayi gwange; nneme okusirisibwa!

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Era kaakano omujulirwa wange ali mu ggulu; omuwolereza wange ali waggulu nnyo ddala.

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Mikwano gyange bansekerera, amaaso gange nga gakulukusa amaziga eri Katonda.

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

Ku lw’omuntu, yeegayirira eri Katonda ng’omuntu bwe yeegayiririra mukwano gwe.

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

“Emyaka mitono eginaayitawo nga sinnakwata lugendo olw’obutadda.”