Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Awo Erifaazi Omutemani n’addamu n’ayogera nti,

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

“Omuntu ow’amagezi yandizzeemu n’amagezi agataliimu, oba n’ajjuza olubuto lwe embuyaga ez’ebuvanjuba?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Yandiwakanye n’ebigambo ebitaliiko kye bigasa, oba okwogera ebigambo ebitalina kye bikola?

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Naye onyooma Katonda n’oziyiza okwewaayo eri Katonda.

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Kubanga obutali butuukirivu bwo bwe buyigiriza akamwa ko, era olonzeewo okukozesa olulimi lw’abalimba.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Akamwa ko kennyini ke kakusalira omusango si nze, emimwa gyo gyennyini gye gikulumiriza.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

“Gwe wasooka abantu bonna okuzaalibwa? Oba ggwe wazaalibwa ensozi nga tezinnabaawo?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Ofaayo okuwuliriza okuteesa kwa Katonda? Olowooza gwe mugezi wekka?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Kiki ky’omanyi kye tutamanyi? Kubikkulirwa ki kw’olina ffe kwe tutalina?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Ab’envi abakaddiye bali ku ludda lwaffe, abasajja abakulu n’okusinga kitaawo.

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Katonda by’akugambye ebikuzzaamu amaanyi bitono nnyo tebikumala, ebigambo ebikubuuliddwa mu bukkakkamu?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Lwaki omutima gwo gukubuzizza, amaaso go ne gatemereza

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

n’olyoka ofuka obusungu bwo eri Katonda, n’ofukumula ebigambo bwe bityo okuva mu kamwa ko?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

“Omuntu ye ani, alyoke abeere omutukuvu, oba oyo azaalibwa omukazi nti ayinza okuba omutuukirivu?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Katonda bw’aba tassa bwesige mu batukuvu be, n’eggulu ne liba nga si ttukuvu mu maaso ge,

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

oba oleeta otya omuntu obuntu, omugwagwa era omuvundu, anywa obutali butuukirivu nga amazzi!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

“Mpuliriza nnaakunnyonnyola, leka nkubuulire kye ndabye:

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

abasajja ab’amagezi kye bagambye nga tebalina kye bakwese ku kye baafuna okuva eri bakadde baabwe

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

abo bokka abaweebwa ensi nga tewali mugwira agiyitamu.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Omuntu omukozi w’ebibi, aba mu kubonaabona ennaku ze zonna, n’anyigirizibwa emyaka gyonna egyamutegekerwa.

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

Amaloboozi agatiisa gajjuza amatu ge; byonna bwe biba ng’ebiteredde, abanyazi ne bamulumba.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Atya okuva mu kizikiza adde, ekitala kiba kimulinze okumusala.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Adda eno n’eri ng’anoonya ky’anaalya, amanyi ng’olunaku olw’ekizikiza lumutuukiridde.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Okweraliikirira n’obubalagaze bimubuutikira, bimujjula nga kabaka eyetegekedde olutalo.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Kubanga anyeenyerezza Katonda ekikonde, ne yeegereegeranya ku oyo Ayinzabyonna,

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

n’agenda n’ekyejo amulumbe, n’engabo ennene enzito.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

“Wadde nga yenna yagejja amaaso ng’ajjudde amasavu mu mbiriizi,

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

wakubeera mu bibuga eby’amatongo, ne mu bifulukwa, ennyumba ezigwa okufuuka ebifunfugu.

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Taddeyo kugaggawala, n’obugagga bwe tebulirwawo, n’ebintu by’alina tebirifuna mirandira mu ttaka.

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Taliwona kizikiza, olulimi lw’omuliro lunaakazanga amatabi ge, era omukka gw’omu kamwa gulimugobera wala.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Alemenga okwerimba nga yeesiga ebitaliimu, kubanga talina ky’ajja kuganyulwa.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Wa kusasulwa byonna ng’obudde tebunnatuuka, n’amatabi ge tegalikula.

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Aliba ng’omuzabbibu ogugiddwako emizabbibu egitannaba kwengera, ng’omuzeyituuni ogukunkumula ebikoola byagwo.

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Kubanga ekibiina ky’abatatya Katonda kinaabeeranga kigumba, era omuliro gunaayokyanga weema ezinaabangamu enguzi.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Baba embuto ez’ekibi ne bazaala obutali butuukirivu, embuto zaabwe zizaala obulimba.”