Jób 15

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Elifaz van Teman nam het woord en sprak:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Antwoordt een wijze met bluf, En blaast hij zich op met oostenwind;

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Verdedigt hij zich met beuzelpraat En met holle frasen?

4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Gij breekt zowaar de godsvrucht af, En verstoort de overpeinzing voor het aanschijn van God.

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Daar uw schuldig geweten uw mond onderricht, En gij de taal van bedriegers kiest,

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Is het uw eigen mond, die u vonnist: niet ik, Zijn het uw eigen lippen, die tegen u getuigen.

7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Zijt gij als eerste der mensen geboren, Nog vóór de heuvelen ter wereld gebracht;

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Luistert ge toe in de raad van God, En hebt ge beslag op de Wijsheid gelegd?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Wat weet gij, wat wij niet weten, Wat begrijpt gij, wat wij niet verstaan?

10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Ook onder ons zijn bejaarden en grijsaards, Ouder van dagen nog dan uw vader!

11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Zijn soms voor ú de vertroostingen Gods te gering, Het woord, met zachtheid tot u gesproken?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Hoe sleept uw hartstocht u mee, En hoe rollen uw ogen:

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Dat ge uw wrevel tegen God durft keren, En zulke woorden aan uw mond laat ontglippen!

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Wat is een mens, dat hij rein zou zijn, Rechtschapen, die uit een vrouw is geboren?

15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Zie, zelfs op zijn Heiligen kan Hij niet bouwen, En de hemel is niet rein in zijn oog;

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Hoeveel minder de mens, afschuwelijk, bedorven, Die de ongerechtigheid als water drinkt!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Ik zal het u tonen, luister naar mij; Wat ik gezien heb, u gaan vertellen.

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

Het is hetzelfde, wat de wijzen verkonden, En wat hun vaderen hun niet hadden verborgen,

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Aan wie alleen het land was geschonken, En bij wie nog geen vreemde was binnengedrongen

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

De goddeloze verkeert heel zijn leven in angst, De tyran al de jaren, die voor hem zijn bedongen;

21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

Schrikgeluiden treffen zijn oren, In volle vrede stormt de plunderaar op hem af.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Hij hoopt niet eens, aan de duisternis te ontsnappen, En is bestemd voor het zwaard;

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Hij wordt als een aas voor de gieren geworpen, En weet, dat sombere dagen hem wachten.

24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Benauwdheid en angst grijpt hem aan, Als een koning ten aanval gereed:

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Want hij heeft zijn hand tegen God opgeheven, Den Almachtige durven trotseren;

26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Is met trotse nek op Hem afgestormd, Met zijn zwaar beslagen rondas!

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

Omdat hij zijn gelaat met vet heeft bedekt, En een vetlaag gelegd op zijn lenden:

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Daarom vestigt hij zich in verwoeste steden, In onbewoonbare huizen, die tot puin zijn vervallen;

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Hij blijft niet rijk, En zijn vermogen houdt geen stand;

30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Zijn schaduw breidt zich niet uit op de grond, En hij ontsnapt de duisternis niet; Het vuur zal zijn loten verschroeien, De wind zijn bloesem verwaaien!

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Laat hem niet op zijn gestalte vertrouwen, Hij komt bedrogen uit, ze is enkel schijn.

32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

Zijn ranken verdorren vóór de tijd, En zijn twijgen groenen niet meer;

33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Hij is als de wijnstok, die zijn druiven laat vallen, En als de olijf, die zijn bloesem verliest!

34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Ja, de bent der goddelozen is onvruchtbaar, En het vuur verteert de tenten der omkoperij;

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Ze gaan zwanger van ellende, en baren onheil, Hun schoot draagt ontgoocheling!