1 Sámuel 12

1 És monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.

Chuin Samuel chun Israel pumpi jah ding in thu aseiyin, “Veuvin kahenga nasei jouseu kangaiyin, nachung uva vaihom ding leng khat jong kasempeh tauve.

2 És most ímé a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.

Naleng’u hi tun nalamkai-u jong ahitai, namasang laitah uva kadinge, kumtam tehse samkang kahitai. Kachapate to nakiloi diu ahi. Kachapan laiya kipan in tuni chengeijin nalamkaiyun kahung pang in ahi.

3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek.

Tun hikoma ka-ume, koi bongchal ahiloule koi sangan kalahpeh umkha em? Koi kalheplhah umkha em? Koi kasuhgenthei umkha em? Koi koma sumguh tholla kalahpeh umkha em? Pakai le athao nupa ang’ah kachung chang thu hettohsah pumin nei seipeh un, kana suhkhel aum jongleh tun sudih inge,” ati.

4 Ők pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál.

Mipin adonbut’un, “Aumpoi, nangman nei joulhep kha pouve, nangman keihoa kon in thil neocha jeng jong nalapoi,” atiuve.

5 És ő monda nékik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul.

“Pakai le athaonu pa hi tunia na angsung laitah uva ahetoh ahi, kanung thu atheng’e” tin Samuel aphongdoh in ahi. Chuin mipin, “Henge amahi ahetoh ahi,” tin adonbut uve.

6 És monda Sámuel a népnek: Igen, az Úr, a ki rendelte Mózest és Áront, és a ki kihozta atyáitokat Égyiptom földéről!

Samuel in abanjom ding, “Aaron le Mose anagong jong chu Pathen ahi, napu napateu Egypt a kona ahin puidohpa chu Ama chu ahi,” ati.

7 Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.

“Hijeh chun, tun nangho le napu napateu chunga Pakai thilkidang nasatah tah abol chengse geldoh sah u bang chun Pakai masanga nangho dingdet un,” ati.

8 Miután Jákób Égyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, a kik kihozták atyáitokat Égyiptomból, és letelepíték erre a helyre.

“Israel mite Egypt a aumlaiyun, Pakai henga akapun ahile, Aman Mose le Aaron Israelte chu Egypt gam'a konin ahin puidoh sah lhonin, hiche gam'a ahin lhut lhontai.

9 De ők elfeledték az Urat, az ő Istenöket, azért adá őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harczolának ellenök.

Ahivangin mipiten hetman louvin Pakai a Pathen-u asumil’un, aman Sisera, Hazor khopia sepai janel gal lamkai khut le Philistine te khut’a chule Moab lengpa khut’a apeh doh in ahi.

10 Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy néked szolgáljunk.

Chuin amaho Pakai henga akap’un, keihon Pakai kadalhau vin Baal lim le Ashtoreth kahou jeh un kachonse taove, ahinlah tun kamelmateu khut’a konin neihuhdoh uvin, chutileh nangma kajhou diu ahi atiuve.

11 És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok.

Chutengle, Pakaiyin Gideon, Bedan, Jephthah chule Samuel asol in muntina namel mate hou khut’a konin neihuhdoh’un lungmong in acheng tauvin ahi.

12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nékem: Semmiképen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.

“Pakai na Pathen-u chu nalengpao ahilaiyin, Ammon chate lengpa Nahash nangho douna-a ahung namu phat un, nanghon kahenga, ahipoi, leng khat in kachunguva vai ahomding ahibouve natiuve,

13 Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. Ímé, az Úr királyt adott néktek.

Tun veuvin, nanghon nalhen ule na ngaichat’u lengpa chu hikoma aume chule veuvin, Pakaiyin nachunguva leng khat atungtai.

14 Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: megtartattok.

Tun Pakai nagin uva chule nahou uva, chule athusei chu na ngai uva, nadoudal loubeh uva ahileh nangho le na lengpau vin Pakai chu Pathen ahi ti avetsah na ahitai.

15 Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek leend, miként a ti atyáitok ellen.

Ahinlah Pakai thusei chu nadoudal vang uleh, chule na ngaipeh lou uva ahivangle, akhut nachunguva gihsa ding, nangle namite chunga chu ding.

16 Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az Úr visz véghez szemeitek előtt.

Pakaiyin, thil lentah tah abol ding ho, tun dingdoh uvin lang ven,” ati.

17 Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak.

“Nanghon naheuve, tuphat hi suhlou chang at-lai ahin go ajuji pon ahi, ahin tao leng Pakaiyin van kithinsah in tin go ju ding ahi. Hiteng chule Pakai koma leng nathumu chu Ama douna melse tah a chonse nahiu kihet tauvin nate,” ati.

18 Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől.

Chuin Samuel in Pakai akouvin ahile, hiche nikho chun Pakaiyin vanginle keh ahin sol’in, hiti chun mipi chun Pakai le Samuel aging tauvin ahi.

19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.

Mijouse chun Samuel hengah, “Pakai henga neitaopeh un, achuti louva ahileh kathigam diu ahi,” atiuve. “Tua hi leng ithum jeh uva chonset ikiholbe’u ahitai,” atiuve.

20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.

Hichun Samuel in, “Kichahih uvin, nabol khel’u ahitai, ahinlah Pathen phaten dihtah in hou-uvin nalungthim pumpin houvun, chule kinungle kit bol hih’un,” atin ahi.

21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.

“Nungchon hih beh’un, nungchon a milim pao theilou hochun napanpi louhel diu ahi, hiho chu pannabei jeng ahiuve.

22 Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.

Pakaiyin amite itih hijongle adalhah louhel ding ahi, ajeh chu adalhah'a ahile ama amin lentah chu asuhminset ding ahi. Hijeh chun Pakaiyin nangho amite dia agot hi ama lunglhaina ahi,” ati.

23 Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.

“Keima vang, nangho ding’a taopeh hi ka ngah’a, hichu Pakai douna-a kachonset louhel ding ahi. Chule thilpha le thildih nabol jing diuhi nangma kahil jing ding ahi.

24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek.

Ahinlah hiche hi naboltei diu ahi, Pakai chu ging’un chule tahsan umtah in jen’un, chule nangho ding’a thilkidang abol jouse chu geldoh jing’un.

25 Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.

Ahinlah nachonset jom jing uva ahileh, nangho le nalengpau kisumang ding ahi,” ati.