1 Királyok 18
1 És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére.
Phat chomkhat jou, gojuh louna kum thum alhin phat in, Pakajin Elijah kom’ah, “Chenlang Ahab lengpa kom’ah, ‘Pakaiyin ajuhsah vahding ahitai gatin,” ati.
2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.
Hichun Elijah jong Ahab kom’ah achen ahi. A langkhat na Samaria khopia chun kel ana khoh lheh jing in ahi.
3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;
Hijeh chun Ahab chun khopi vesuija pang Obadiah chu ana kouvin ahi. Amachu chu Pakai nungjui dih tah ahi.
4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
Jezebel’in Pakai themgao jouse tha gam sohkei ding ana got laichun, hiche Obadiah kitipa hin songko mun nia themgao jakhat ana huhdoh in ahi. Aman songko khatna mi som nga nga in ana sellin ama ho chu an le twi ana pen ahi.
5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni.
Ahab in Obadiah kom’ah, “Chen lang gamsung jouse ga kholsoh kei jin twinah jouse gaven chuleh phaicham jouse jong gachon soh keijin, ijeh nem itileh ham hing pouna munkhat beh imudoh uva ka sakol holeh sakol pol phabep beh i-hinso thei khat diuham,” ati.
6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.
Hitichun amani chu gamsung khol ding chun akihom khen lhonin, Ahab jong amatah akipan in gamkai lang khat cheh jonin aki homkhen lhon tan ahi.
7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
Hitia chu Obadiah avale leh, photlot louvin Elijah chu ama komlang ahin jonin ahi. Obadiah chun amachu ahe peijing in, a angsung’ah abohkhup in ahi. Aman ajah’a, “Kapu Elijah na hilou haimo?” atileh,
8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
Elijah in, “Ka hinai tun chen lang napupa kom’ah, ‘Elijah hikom’ah aum’e’ ga tin,” ati.
9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
Ahivangin Obadiah chun, “Ipi pen tah’a koiman chonset na kaneiya, nangman na sohpa keima hi, Ahab khutna nei peh doh’a ama thasah ding neiti ham?” ati.
10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
“Hingjing Pakai na Pathen min’a kasei ahi, kapu Ahab in nangma holnan leiset chunga lenggam jouse le nam jouse hi kolkim vella ahol soh ahitai. Elijah hikom ah aumpoi tihi ama kom alhut teng ule hiche lenggam mite chu aki hahsel sahji ahi.
11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
Ahinla tun nangman napupa jah’a, ‘Elijah hikom ah aum’e’ ga tin neitin.
12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.
Ahin nangma ka dalhah lhah teng lhagao vin nangma ka het khahlouna mun khat ah, nalhoh mang kit’in tin, Ahab in nangma na mudoh lou ding ahi. Hiteng chuleh na sohpa keima hi Pathen gingtah mi kahi vang'in Ahab chun ei thalo tei ding ahi.
13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
Jezebel lengnun Pakai Themgao te thagam dia agot laiya, thilsoh chu koiman na jah’a aseilou ham? Keiman themgao ho jakhat chu songko nia kana seldoh’a an le twi kana peh ahi.
14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.
Ahin tun nangin chenlang napupa jaha, ‘Elijah hikom ah aum’e,’ gatin nati. Hepu, hichu ka seileh Ahab in eitha teitei ding ahi,” ati.
15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.
Ahinlah Elijah in, “Keima a-angsung’a kadin jing, Pakai thanei pen minna kihahsel’a kasei ahi, tuni tah’a hi Ahab chu keiman ka kimupi tei ding ahi,” ati.
16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
Hijeh chun Obadiah in Ahab kom’ah, “Elijah ahung’e,” aga tin ahileh, Ahab chu Elijah toh kimuto dingin achen ahi.
17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
Ahab in amuphat in ahin samin, “Israel suboi jingpa nangma na hung hinam?” atin ahi.
18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
Elijah in adonbut in, “Keiman Israel kasuboi poi, nangma le na insung mite in na suhboi ahibouve, ajeh chu nangin Pakai thupeh nitlouvin, Baal semthu Pathen joh na hou uvin ahi.
19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
Tun Israelte jouse Carmel mol’ah khom in, Baal themgao jali le somnga toh Asherah themgao jali Jazebel in avah ho chu kouvin,” ati.
20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
Hiti chun Ahab in Israel mipi hole themgao hochu Carmel mol ah akou khom in ahi.
21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Hichun Elijah chu amaho masang ah ading doh in, “Phat i-chanpi hi lunggel khenna nei louva lungni pu’a naum jom jing nahlai diuham? Pakai hi Pathen ahi natiu leh jui jeng’un, ahinla Baal hi pathen ahi natiu leh jui jeng’un,” atin ahi. Ahinlah mipi chu athipchet jeng un ahi.
22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
Hijou chun Elijah in amaho kom’ah asei tai, “Pakai themgao aki hinghoiya keima changbou kahi tai, Baal doi themgao ho vang jali le somnga alhing uve.
23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
Tun bongchal ni hin kailut uvin lang, amahon bongchal khat kilhen masat uvintin, that’u henlang, asemtel jou teng uleh thinglom chung’a khun koi uhen, meivang ati theilou diu ahi. Kenjong bongchal khat joh chu that ing ting thinglom chunga koi jing tin ama vang mei kati lou ding ahi.
24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
Hijou teng chuleh na pathen’u min kou un, chule keiman ka Pakai min kakou ding ahi. Hiteng chuleh mei konga hin donbut pen penchu, Pathen dih ahi ti hetna ahi jenge,” ati. Hichu mipi hon a-nop peh tauvin ahi.
25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
Hichun Elijah in Baal themgao ho kom ah, “Nangho atamjo nahiuvin, bol masauvin,” ati. Hichun bongchal khat joh chu kilhen unlang kisem un, na pathen’u chu kou’un, amavang thinglom chung’a chun mei tih hih un,” ati.
26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
Hiti chun amahon bongchal khat chu alheng un, athat un, asem toh un, maicham chung achun akoiyun, jingkah’a pat sun gei jin, “O Baal neihouvun” tin apeng peng jeng tauvin ahi. Hijou chun amaho alam’un, maicham vella chun asuh chop atou chop jing un ahi.
27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
Sun kim ahung hi phat’in, Elijah chun amaho chu atot in, “Na hasap jep’u ngai inte ajeh chu ama pathen ahin, asun imut phat ahi loule, aki choldo phat ahilou leh akhol jin pet ahiloule, a imut pet hija suhkhah ngai himai thei ahi,” ati peh’e.
28 És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
Hijeh chun amahon, ahasap cheh, aha sap cheh jeng un chuleh achon na’u dungjuijin chemcha le chamjam in athi’u ahung kikhodoh masang sen aki at-chen chen jeng un ahi.
29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
Hiti chun nilhah lam kilhai phatdon geiyin akap’un apengun, ahivangin, ogin ima la aja pouvin i-macha donbut na amu deh pouvin ahi.
30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
Chutah chun Elijah jong chun mipi jouse jah’a, “Nei hin nai lut uvin,” atileh mipi abonchauvin ahenga ahung ki khinlut soh tauve. Hichun Elijah chun Pakai maicham akivo chimsa chu asem phan ahi.
31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
Hichun aman Israel phungkhat cheh thalheng dingin songtum somle ni ana lhoh khom’in ahi.
32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
Chuleh song tumho chunga chun Pakai min in maicham anathah semin ahi.
33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
Elijah chun thinglom jong chu agol gol in ajamin chuin bongchal chu asemtel tel’in, thinglom chunga chun ajamtan ahi. Hichun Elijah in asei jin, “Twi dimset set bel li gadom uvin lang, pumgo thilto chung le thinglom chunga chun chap kot sohkei jun,” ati.
34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
Hichu aboljou un, Elijah in, “Bol kit uvin,” atin ahileh ama hon avellin abolkit tauve. Aman asol kit’in, “Thumvei lhin nan ga bol kit uvin,” atia ahileh mihon jong athumvei lhinan abolkit tauve.
35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
Hiti chun maicham kimvel a chun twi along dimset tan, twilam jong chu twi adimset tan ahi.
36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
Nilhah lang pumgo thilto phat donin, Elijah themgao pachu maicham muna akal touvin atao tan ahi. “Vo Pakai Abraham Pathen, Isaac Pathen, Jacob Pathen tuni nikho’a hin nangma hi Israel Pathen nahina leh keima hi nasohpa kahina hinphong doh in, hicheho jouse hi nangma thupeh’a kana bol ahi jong hi hinphong doh in.
37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
“Vo Pakai neihin donbut in! Hiche mite hin nangma hi Pakai Pathen na hin chule nang in alungthim’u hi nanga dinga nale heipeh’u ahitai tihi ahet doh diu ahi,” ati.
38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
Chutah chun Pakaiya konin meikong ahung lenglhan, pumgo thilto bongchal sa chu aka vam jengin, thinglom jong akavam jeng in, leivui jong aleo go jengin, twilam’a twivei jeng jong chu ahul go hel jing in ahi.
39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
Mipin hiche thilsoh hi amudoh phat uvin, amai’u tol’ah asulut cheh uvin hitin aseitauve, “Pakai amahi Pathen ahi, ahiye, Pakai hi Pathen ahi,” atiuve.
40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
Hijou chun Elijah in mipi ho chu thu apen, “Baal themgao hochu man’un, khatcha jong lhaso hih’un,” ati. Hichun mipi hon amaho chu aman’un, Elijah in Kishon phaichama apui suh in abonchauvin athat gam tan ahi.
41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.
Chuin Elijah chun Ahab komah, “Chenlang an ga nen lang twi ga don tan ajeh chu keiman gojuh na dinga van kithin husa kajatai,” ati.
42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé;
Hitichun Ahab jong achen an anen twi adon in ahi. Ahinla Elijah chu Carmel molchunga akaldoh in, tol achun akun chah kheh in, akhup teni kikah’a amai asulut in, akun kheh in ahi.
43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer.
Chuin asohpa jah’a, “Chen lang twikhanglen lam khu gave tan,” ati. Hichun asohpa jong achen agaven, Elijah kom a ahung kile kit in “Ima kamupoi” ati. Sagivei jen Elijah chun achea aga vet ding'in anasollin ahi.
44 És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
Asagi vei channa chun asoh pan hitin aseiye, “Vetan, meilhang neo cha mihem khut phang tibep khat hi twikhanglen na konin ahung ki tung doh’e,” ati. Chuphat in Elijah chun asohpa jah’a, “Ahab kom achun cheloijin lang hitin hin ga seipeh in, ‘Na sakol kangtalai ah chun kaldoh inlang na inlanga cheloijin achuti louva ahile geisang le chun gojuh in na lap ding, nache theilou ding ahi, ga tipeh in,” ati.
45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
Hichejou jou chun, van ahung thimcheh cheh jengin, meilom ahung kikhom khom jeng tan hui ahung nungpan tai, chuin go ha juh in ahung jun ahi. Ahab chu asakol kangtalai akitol in Jezreel henglam’ah gangtah in achetan ahi.
46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.
Hichun Pakaiyin Elijah chu thahatna jat chombeh apen, aman jong atai akigah in, Ahab masang’ah ana kheltan in Jezreel kot phunga a ana lam tin kittan ahi.
