Zsoltárok 79

1 Zsoltár Ászáftól. Isten, birtokodba behatoltak nemzetek, megtisztátalanították szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

Bože! neznabošci doðoše u dostojanje tvoje; oskvrniše svetu crkvu tvoju, Jerusalim pretvoriše u zidine.

2 Odaadták szolgáid hulláját eledelül az ég madarának, jámboraid húsát a föld vadjának.

Truplje sluga tvojih dadoše pticama nebeskijem da ih jedu, tijela svetaca tvojih zvijerima zemaljskim.

3 Víz gyanánt ontották vérüket Jeruzsálemnek körülötte s nem temetett senki.

Proliše krv njihovu kao vodu oko Jerusalima, i ne bješe ko da pogrebe.

4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, gúnnyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

Postadosmo potsmijeh u susjeda svojih, rugaju nam se i sramote nas koji su oko nas.

5 Meddig, Örökkévaló, haragszol mindétig, ég mint a tűz buzgalmad?

Dokle æeš se, Gospode, jednako gnjeviti, jarost tvoja gorjeti kao oganj?

6 Öntsd ki hevedet a népekre, melyek téged nem ismernek, s a királyságokra, melyek nevedet nem szólítják;

Izlij gnjev svoj na narode koji te ne znaju, i na carstva koja ne prizivlju tvojega imena.

7 mert megették Jákóbot és hajlékát elpusztították.

Jer izjedoše Jakova, i naselje njegovo opustiše.

8 Ne emlékezzél rovásunkra az elődök bűneiről, gyorsan elénkbe jőjjön irgalmad, mert megfogytunk nagyon.

Ne pominji preðašnjih bezakonja naših, veæ pohitaj da nas presreteš milosrðem svojim, jer smo veoma ološali.

9 Segíts minket, üdvünk Istene, neved dicsőségének dolgáért; ments meg és bocsásd meg vétkeinket neved kedvéért!

Pomozi nam, Bože, spasitelju naš, radi slave imena svojega, izbavi nas i oèisti od grijeha naših radi imena svojega.

10 Miért mondják a nemzetek: hol az Istenük? Legyen tudomásul a nemzetek közt, szemeink láttára, szolgáid kiontott vérének megtorlása!

Zašto da govore neznabošci: gdje je Bog njihov? Neka se pokaže pred oèima našim osveta nad neznabošcima za prolitu krv sluga tvojih!

11 Jusson eléd a foglyok nyögése! Karod nagysága szerint tartsd fönn a halálnak fiait!

Neka izaðu pred lice tvoje uzdasi sužanjski, silom mišice svoje saèuvaj namijenjene smrti.

12 És térítsd meg szomszédainknak hétszeresen az ő ölükbe gyalázásukat, mellyel téged gyaláztak, Uram!

Sedminom vrati u njedra susjedima našim ruženje, kojim te ružiše, Gospode!

13 Mi pedig, a te néped s legelőd juhai, hálát adunk neked örökké, nemzedékre meg nemzedékre beszéljük el dicséretedet!

A mi narod tvoj i ovce paše tvoje dovijeka æemo tebe slaviti i od koljena na koljeno kazivati hvalu tvoju.