Zsoltárok 78
1 Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
Èuj, narode moj, nauk moj, prigni uho svoje k rijeèima usta mojih.
2 Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
Otvoram za prièu usta svoja, kazaæu stare pripovijetke.
3 Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
Što slušasmo i doznasmo, i što nam kazivaše oci naši,
4 nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
Neæemo zatajiti od djece njihove, naraštaju poznom javiæemo slavu Gospodnju i silu njegovu i èudesa koja je uèinio.
5 Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
Svjedoèanstvo podiže u Jakovu, i u Izrailju postavi zakon, koji dade ocima našim da ga predadu djeci svojoj;
6 azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
Da bi znao potonji naraštaj, djeca koja æe se roditi, pa i oni da bi kazivali svojoj djeci
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
Da polažu na Boga nadanje svoje, i ne zaboravljaju djela Božijih, i zapovijesti njegove da drže;
8 s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
I da ne budu kao oci njihovi, rod nevaljao i uporan, rod koji ne bješe tvrd srcem svojim, niti vjeran Bogu duhom svojim.
9 Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
Sinovi Jefremovi naoružani, koji strijeljaju iz luka, vratiše se natrag, kad bijaše boj.
10 Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
Ne saèuvaše zavjeta Božijega, i po zakonu njegovu ne htješe hoditi.
11 elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
Zaboraviše djela njegova, i èudesa, koja im je pokazao,
12 Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
Kako pred ocima njihovijem uèini èudesa u zemlji Misirskoj, na polju Soanu;
13 Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
Razdvoji more, i provede ih, od vode naèini zid;
14 Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
I vodi ih danju oblakom, i svu noæ svijetlijem ognjem;
15 Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
Raskida stijene u pustinji, i poji ih kao iz velike bezdane;
16 fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
Izvodi potoke iz kamena, i vodi vodu rijekama.
17 De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
Ali oni još jednako griješiše njemu, i gnjeviše višnjega u pustinji.
18 Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
I kušaše Boga u srcu svom, ištuæi (jela) po volji svojoj,
19 Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
I vikaše na Boga, i rekoše: “može li Bog zgotoviti trpezu u pustinji?
20 Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
Evo! on udari u kamen, i poteèe voda, i rijeke ustadoše; može li i hljeba dati? hoæe li i mesa postaviti narodu svojemu?”
21 Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
Gospod èu i razljuti se, i oganj se razgorje na Jakova, i gnjev se podiže na Izrailja.
22 mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
Jer ne vjerovaše Bogu i ne uzdaše se u pomoæ njegovu.
23 Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
Tada zapovjedi oblacima odozgo, i otvori vrata nebeska,
24 hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
I pusti, te im podaždje mana za jelo, i hljeb nebeski dade im.
25 menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
Hljeba anðelskoga jeðaše èovjek; posla im (jela) do sitosti.
26 Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
Pusti nebom ustoku, i navede silom svojom jug;
27 hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
I kao prahom zasu ih mesom, i kao pijeskom morskim pticama krilatim;
28 leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
Pobaca ih sred okola njihova, oko šatora njihovijeh.
29 Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
I najedoše se i dade im što su željeli.
30 El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
Ali ih još i ne proðe želja, još bješe jelo u ustima njihovijem,
31 és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
Gnjev se Božji podiže na njih i pomori najjaèe meðu njima, i mladiæe u Izrailju pobi.
32 Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
Preko svega toga još griješiše, i ne vjerovaše èudesima njegovijem.
33 így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
I pusti, te dani njihovi prolaziše uzalud, i godine njihove u strahu.
34 Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
Kad ih ubijaše, onda pritjecahu k njemu, i obraæahu se i iskahu Boga;
35 megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
I pominjahu da je Bog obrana njihova, i višnji izbavitelj njihov.
36 És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
Laskahu mu ustima svojima, i jezikom svojim lagahu mu.
37 de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
A srce njihovo ne bješe njemu vjerno, i ne bijahu tvrdi u zavjetu njegovu.
38 De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
Ali on bješe milostiv, i pokrivaše grijeh, i ne pomori ih, èesto ustavljaše gnjev svoj, i ne podizaše sve jarosti svoje.
39 Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
Opominjaše se da su tijelo, vjetar, koji prolazi i ne vraæa se.
40 Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
Koliko ga puta rasrdiše u pustinji, i uvrijediše u zemlji gdje se ne živi!
41 Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
Sve nanovo kušaše Boga, i sveca Izrailjeva dražiše.
42 nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
Ne sjeæaše se ruke njegove i dana, u koji ih izbavi iz nevolje,
43 hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
U koji uèini u Misiru znake svoje i èudesa svoja na polju Soanu;
44 Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
I provrže u krv rijeke njihove i potoke njihove, da ne mogoše piti.
45 Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
Posla na njih bubine da ih kolju, i žabe da ih more.
46 A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
Ljetinu njihovu dade crvu, i muku njihovu skakavcima.
47 Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
Vinograde njihove pobi gradom, i smokve njihove slanom.
48 Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
Gradu predade stoku njihovu, i stada njihova munji.
49 Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
Posla na njih ognjeni gnjev svoj, jarost, srdnju i mržnju, èetu zlijeh anðela.
50 Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
Ravni stazu gnjevu svojemu, ne èuva duša njihovijeh od smrti, i život njihov predade pomoru.
51 megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
Pobi sve prvence u Misiru, prvi porod po kolibama Hamovijem.
52 Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
I povede narod svoj kao ovce, i vodi ih kao stado preko pustinje.
53 vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
Vodi ih pouzdano, i oni se ne bojaše, a neprijatelje njihove zatrpa more.
54 Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
I dovede ih na mjesto svetinje svoje, na ovu goru, koju zadobi desnica njegova.
55 Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
Odagna ispred lica njihova narode; ždrijebom razdijeli njihovo dostojanje, i po šatorima njihovijem naseli koljena Izrailjeva.
56 De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
Ali oni kušaše i srdiše Boga višnjega i uredaba njegovijeh ne saèuvaše.
57 Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
Odustaše i odvrgoše se, kao i oci njihovi, slagaše kao rðav luk.
58 Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
Uvrijediše ga visinama svojim, i idolima svojim razdražiše ga.
59 Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
Bog èu i razgnjevi se i rasrdi se na Izrailja veoma.
60 Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
Ostavi naselje svoje u Silomu, šator, u kojem življaše s ljudma.
61 Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
I opravi u ropstvo slavu svoju, i krasotu svoju u ruke neprijateljeve.
62 Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
I predade maèu narod svoj, i na dostojanje svoje zaplamtje se.
63 Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
Mladiæe njegove jede oganj, i djevojkama njegovijem ne pjevaše svatovskih pjesama;
64 Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
Sveštenici njegovi padaše od maèa, i udovice njegove ne plakaše.
65 Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
Najposlije kao iza sna probudi se Gospod, prenu se kao junak kad se napije vina.
66 s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
I pobi neprijatelje svoje s leða, vjeènoj sramoti predade ih.
67 De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
I ne htje šatora Josifova, i koljena Jefremova ne izabra.
68 hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
Nego izabra koljeno Judino, goru Sion, koja mu omilje.
69 És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
I sagradi svetinju svoju kao gornje svoje stanove, i kao zemlju utvrdi je dovijeka.
70 S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
I izabra Davida slugu svojega, i uze ga od torova ovèijih,
71 szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
I od dojilica dovede ga da pase narod njegov, Jakova, i našljedstvo njegovo, Izrailja.
72 legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
I on ih pase èistijem srcem, i vodi ih mudrijem rukama.
